A győztes pedig nem lehet más, mint az abszolút kedvenc De Angelis-zene, a Bombajó bokszoló kezdő taktusai. Érdekes, itt is feltűnik egy buggy. Mármint a filmben. :-) Magával ragadó, ritmusos, mondhatni tökéletes. Nagy örömmel prezentálom mindenkinek a Spencer&Hill-filmek legjobb betétdalát:

Második helyen egy újabb dühös film, a Különben dühbe jövünk örökzöld klasszikusa található nálam. Óriási, tényleg mintha a kormány mellett ülnél és ott hallgatnád. Pápápápááá. :-D

Valamelyik hétvégén az egyik kereskedelmi adó leadta az ...és megint dühbe jövünk című filmet. No ennek nem nagy hírértéke van, hiszen évente legalább egyszer ez megtörténik. :-) De akkor is, ha ilyen esetben éppen otthon vagyok és nincs más dolgom, kötelező program a Bud Spencer - Terence Hill nevével fémjelzett film megtekintése. Nem csak ezé, gyakorlatilag bármelyiké. Még mindig ugyanúgy tudok nevetni a poénokon, mint 10-15 évvel ezelőtt, egyszerűen imádom a műveiket. Amihez, valljuk be, rengeteget tesz hozzá a zene, amelyet egy nagyszerű szerzőpárosnak, Guido és Maurizio de Angelisnek köszönhetünk. Wiki elárulta, hogy a címsorban szereplő Oliver Onions is természetesen őket takarja, csak muszáj volt egyre újabb álneveket kitalálniuk, annyi zenét adtak ki. :-) Mondhatni az olasz Puff Daddy - P.Diddy - kitudjamégmi-vonulat. Nevüket egy angol regényírótól kérték kölcsön - nem, nem ő írta a filmek forgatókönyvét. :-)

Ennyi előzmény után jöjjön az ötlet, amely megfogalmazódott bennem. Mivel úgyis régen volt toplista, jöjjön a szerintem legjobb 3 Bud Spencer - Terence Hill filmzene. Bronzérmesünk tehát a bevezetőben emlegetett alkotás soundtrackje.

Ez pedig az előbb ment a rádióban, úgyhogy gyorsan le is csaptam rá. Némileg meglepetésként ért, hogy YouTube-ra a videót 2007 decemberében töltötték fel - pedig ez a dal is tavaly volt nagy sláger. Kellemesen dallamos és dúdolható, a szöveghez valamit csinálni kellene a nyelvemmel, hogy menjen, mert elég gyors tudok lenni, de ennyire nem feltétlenül. :-) Valamint ha az előbbi Wallas-alkotásra azt mondtam, hogy kis költségvetésű, ez bőven alulmúlja. Jó, azok a mozgó fénykép-betétek dobnak rajta valamennyit, de összképét tekintve elég fantáziátlan szegénykém. És hiába van még pár szám a neve mellett, hacsak nem rukkol ki valami hasonlóan sikeres újabb szerzeménnyel, kénytelen leszünk az egyslágeres jelzőt is ráaggatni. De az legalább jó. És hallgatható. Az is valami. Manapság meg főleg...

Két zene gyorsított üzemmódban. Először egy magyar előadó, DJ Wallas talán eddigi legjobb szerzeményéről emlékezzünk meg, amely ugyan tavalyra datálható, de idénre ért be, úgy tűnik. A klip picit low-cost, mondjuk a motorcsónak bérlése talán megdobta valamelyest a költségvetést. :-) Mindenesetre, ha jól tévedek, valahol ott a Hajógyári-sziget mellett vizisíelnek, a strandra nem ismertem rá. De ha már a földrajznál tartunk, kedvenceim a nyuszifejjel fedett domborulatok. :-D

Mai utolsó videónk Cheryl Cole-ról átkötve. A dal a 2003-as Igazából szerelem (Love Actually) című filmből is ismerős lehet. Igen, amiben Gyurcsány Fer Hugh Grant miniszterelnökként táncol. Szerepel is pár snitt erejéig a klipben, gondolom a hölgyolvasók nagy-nagy örömére. :-) Ő aztán a tipikus jópasi, de hogy mit esznek rajta a nők... Ha én nem vagyok megfésülködve, kiröhögnek, ő meg cuki. Fene se érti. :-) Mondjuk a bankszámlánkban van némi különbség...



A biztonság kedvéért gyorsan még rákerestem, véletlenül nem feldolgozás-e... Konkrétan leestem a székről. Megint Pointer Sisters. :-DDD Az eredeti 1984-ből, kreatív hármas- és magasugrós, valamint gátfutós képekkel. :-)

Szintén gyakran halljuk mostanság a rádiókban a Chelsea balhátvédje, Ashley Cole hites nejének zenéjét. Aki mellesleg anno a Girls Aloud csapatában volt tag - Jump! című számukra valószínűleg mindenki emlékszik, de ha mégsem, a következő posztban megtaláljátok. :-) Most térjünk vissza a szólókarrierre, amely hivatalosan a 2009. áprilisi "3 Words" című albummal vette kezdetét. Ennek egyik kislemeze ez a dal, amely klipjének elkészítéséhez nem sajnálták a blue boxot... Meg a botoxot. :-) A végeredmény összességében tetszetős, csak azt a szalutálós dolgot nem kellett volna erőltetni...

"Aztat a harMaónikás zenét kérném!" - hallhatjuk mostanában egyre sűrűbben a rádióban. Íme. Edward Maya személyében egy 23 éves román fiatalembert köszönhetünk - nagyon feltörtek a zenében (is) keleti szomszédaink, a blogon még nem említett Inna szintén a klubzenei irányban tapogatózik, jelentős sikerekkel. Mayának ez az első slágere előadóként, kíváncsi leszek a folytatásra. A klipről a rutinosabbak már úgyis kitalálhatták, mit fogok írni - jóóóó csaaaaj. :-D Csak az a piros, emésztőgödör-ásó gumicsizma rontja el az összhatást. Viszont a fekete top telitalálat. :-)

Szintén tavaly hallottam először ezt a számot, pedig már két éves lesz idén. És akkor hol van még az eredetije. :-) De ne szaladjunk ennyire előre. Nézzük meg a klipet. Még egyszer. Meg még egyszer. :-D Kellemes látvány, szó se róla. Nem egy tipikus munkavédelmi ruhát választott a hölgyemény a falbontáshoz. :-)



Wikitől tudjuk, hogy Guru Josh személyében egy angol úriembert köszönthetünk, akinek legnagyobb slágere az 1989-es "Infinity" volt. Mikori? Itt némi ellentmondás merül fel, mert a youtube-on talált videó szerint 1990-re datálható a dal, de kétségtelenül, erről van szó!



A szaxofonos rész természetesen ugyanaz, ahogy erre számítani lehetett. De ezek a szintipopos betétek? A Modern Talking sírva menekül, ha ezt meghallja. :-D Nagyon brutális. No meg főszereplő DJ-nk arcberendezése is megérne egy szociológiai elemzést... De megpróbáltatásaink itt még nem értek véget. Egyik ismerősöm jóvoltából találtam rá erre az oldalra (köszi Peti :-) ), ahol egy szám előadóját, címét beütve megtalálhatjuk, kit dolgoztak fel, kit nyúltak le. Meglepő, de Usher is felhasználta az egyik zenéjéhez (címe: Traffic) ezt a szaxis betétet - mi több, azzal kezdődik. Amint nekilendült az "ugatásnak", le is lőttem a videót, más értelmes úgyse nagyon lesz benne, ismerve a rapper munkásságát. :-)

Tehát Pointer Sisters. Ezt a zenét vélhetőleg mindenki ismeri (tavaly például egy pesti bevásárlóközpontnak volt a reklámjában - a nevére nem emlékszem, de valami leárazós dolog volt természetesen :-D), de tegye fel a kezét, aki tudta az előadót is. Ugye. :-) De legalább immáron ezt is tudjuk. Olyan igazi, '70-es évekbeli muzsika, táncra hívóan dallamos. Nagy sztori nincs a klipben, persze ekkortájt még nem is az volt a követelmény, mint manapság, hogy egy komplett, egész estés mozit sűrítsünk bele 4 percbe...

Egyik tavaly felfedezett kedvencem ez a zene. Ezidáig a fejemben Ultra Nate=Free párosítás volt meg, de fel kellett a listára ezt a számot is venni. A klip valami szörnyűséges, ahogy ez a Gerard Butler-hasonmás figura közelebbi kapcsolatba kerül a laptopjával... Meg a guminő... Szóval nem nyerte el a tetszésemet, hogy diplomatikusan fogalmazzak. Szem becsuk, fül kinyit. Úgy érdemes hallgatni.

Némileg meglepő ugyan, de egy feldolgozásról van szó. Az eredeti előadó a Pointer Sisters (elsőre nem mondott semmit nekem sem, de lásd a következő bejegyzést ;-) ). Íme egy élő prezentálása a dalnak!

Mai második versenyzőnk pedig a BEP legújabb, bulizós zenéje. Igazi tombolós partihimnusz, valahogy az ember kényszert érez, hogy minden testrészét megmozdítsa, amint meghallja. De nem? :-) A klipben azért pár dolgot nem értek... A barna hajú, igazán tehetséges énekesnőnek (puskázok: Fergie... Én szégyellem magam, hogy nem jutott eszembe. De tényleg.) miért van a kezében az a fekete, bolyhos wc-kefe? A sárga atillában feszítő színesbőrű énekesünk (Will.I.Am, nahh ez soha nem jutott volna eszembe - amúgy egy atilla mióta sárga és mióta nincsenek rajta fűzők? Kici, ócó, kínai? :-D) pedig miért hord a fején állandó jelleggel egy 3D-s szemüveget? És hogy kerül Lorenzo Lamas a bandába? Csomó megválaszolatlan kérdés... Egy viszont biztos: szívesen mennék olyan buliba, ami ennyire ki van hegyezve a domborulatokra. :-)



Lelkes amatőrök (bár jelen esetben nyugodtan írhatnánk profit is, hiszen a minőség magáért beszél) elkészítették a szám Hangover Version-jét (Másnapos Verzió). Óriási szöveg, óriási videó. :-D Csak gratulálni tudok annak, aki elkövette. Ötletes, találó és fantasztikus. Rekeszizmokat biztonságba, 3 perc konstans nevetés következik!

Két gyors bejegyzés mára. Kezdjük egy új magyar együttessel. A szombathelyi fiúk olyan Ladánybenés irányvonalat képviselnek ezzel a reggae-hangzású zenével. Tény, hogy az albumról ez a legjobban sikerült nóta. A klip abszolút retro-fíling, panelházzal, piros Zsigulival (szójjámá muternak dobjon le...) és Bzmottal. És még a kép is olyan, mintha szupernyolcassal csinálták volna. :-) Eléggé hiányposzt ez a stílus a magyar zenében, szurkolok nekik, hogy sikerüljön még hasonlóan populáris, ugyanakkor könnyed muzsikákkal ezt betölteni!

A végére egy kicsit vidámabb és aktuálisabb zene. Ez is abba a táborba tartozik, amelyet jó ideig kerestem, mert nem igazán tudtam kihámozni a szövegből, mi akar ez lenni... A Tokyo-t értettem, de erre túlzottan nem lehet alapozni, ugye? Még a végén valami olyan jönne ki, hogy azt sem tudom, fiú-e vagy lány. :-) Míg jött a felismerés és a szám teljes címe, és voilá. Itt is vagyunk. A klipről annyit, hogy ez a tükrözős-kaleidoszkopikus világ nekem nagyon bejött (ha már Kaleidoscope: ez a címe Tiësto legújabb albumának is - talán majd máskor sorra kerül), mindig is szerettem az ilyen megvalósításokat. A lányok szépek, a zene jó - mi kellhet még? Talán a szívünk, de az meg Tokióban maradt. :-) Szerencse, hogy fülünk azért van a jó zenékhez.

Eszembe sem jutott, mikor leültem most blogot írni, hogy ez a szám ma felkerül - de ha már E/1-es klip, akkor ez mindent ver. Alapmű, mondhatnánk. Prodidzsáj. :-D YouTube-on "valamiért" nincs fenn a teljes klip... Nem is értem. Szerencsére azért máshol elérhető. Vigyázat, csak erős idegzetűeknek. Vannak benne durva részek. Meg részeg. Kemény, no.

Prodigy - Smack my bitch up
by bebepanda

Mai napon következik a Lac Awards utolsó kategóriája, a 2009-es év legjobb magyar zenéje. Talán nem lesz meglepő, hogy ez a szám nyert - vagy mégis? Igazándiból sosem ismertem le a Quimbyt, mert rétegzenének tartottam. Sőt, tartom most is. De van ebben a számban valami, ami gyönyörű. Az egy dolog, hogy jódarabig azt hittem, Zorán énekel. :-) Mikor megtudtam, hogy ők az előadók, eléggé elcsodálkoztam. Egy populáris, hallgatható, nagyszerű muzsikát komponáltak, amelyhez ezúton is gratulálok! Jó a zene, a szöveg, az összhatás. Csak így tovább, fiúk!



(Mondjuk a klipről hasonló jókat nem tudok elmondani, egy alacsony költségvetésű Kusturica-film, némi Photoshoppal feldobva. :-) Mondjuk nehéz ügy, egy ilyen számhoz milyen klip illett volna? Én valami E/1-est tudnék ide elképzelni - hoppá, kössünk csak át a következő dalra!)

Mai alkalommal zárásként pedig a legjobb dance muzsika következik a 2009-es évből. Akon rengeteg produkcióhoz adta nevét tavaly, de mind közül szerintem ez a legnagyobb durranás. DG-ról tudjuk, mire képes, sorban tolja ki a jó zenéket és a partnerválasztása is szerencsés az esetek nagy többségében. Ide jöhetne egy beszámoló a pesti koncertről, amelyen én nem vettem részt, de beszéltem olyannal, aki igen. :-) (Ez majdnem olyan, mint amikor egyetemen ismerünk olyan valakit, akinek egy ismerőse már hallott olyan emberről, akinek a barátja átment a rettegett vizsgáztatónál. :-D) Szóval a petit francia tényleg elég földszintes, ahogy az a videóról rögtön szembetűnik, de ez fordítottan arányos a zenei teljesítményével. Csak így tovább, le disc jockey. Legalább már azt is tudjuk, hogy ha a focihoz nem is, a kézilabdához és a zenéhez valamit értenek a "derék" gallok. (Derék idézőjelben: gerinc nélkül egyáltalán van? Írjátok meg a választ...) Zene!

Következzen az év legjobb popzenéje és klipje. Óriási ez a városvédős játéknak álcázott klip (a játék eredeti neve juszt nem jut eszembe...), főleg a lövöldöző Trabi. A megjelenő szövegfoszlányok és -fiúk már-már a Just be-t idézik, amitől azért messze van, de az ötlet továbbra is tetszik. Nem mellesleg ha valaki a közelében elkezdi hallani ezt a zenét, és lát egy, a zsebében vadul kotorászó, hímnemű egyedet, nagy eséllyel rám talált. A fennlévő hibaszázalék miatt azért mégse vágja az illetőt hátba, csak halkan kérdezze meg, én vagyok-e. :-)

Folytassuk némileg vidámabban, a Lac Awards további díjazottaival. :-) A 2009-es év legjobb női előadója, valamint az év felfedezettje díjak büszke tulajdonosának (még) nem agyonjátszott felvételét hoztam, amelyben három dolgot emelnék ki. 1) Daniel Negreanu a pókerasztalnál (nem vagyok nagy híve ennek a játéknak, de őt bármikor felismerem :-D). 2) A sárga Lamborghini Gallardo Spider... Elfogadnám, csak abban a pillanatban kapnék sírógörcsöt, mikor megnézném az első lököst, miután áthajtottam a készülő Kossuth Lajos sugárúti körforgalmon. :-) (Szeged Sun Cityről beszélünk, a messziről jött vendég értetlen pillantásainak érthetővé tétele érdekében, egy képpel is alátámasztva.) 3) Katy Perry dekoltázsa. :-) No nem ez volt a legfontosabb szempont, hogy kivívja elismerésemet, de sokat nyomott a latban. Ha ránézek, mindig egy modernkori Hófehérkét látok a hölgyben, szinte keresem a hét törpét mellette. Komolyan várok egy klipet, amiben annak fog öltözni. :-) Jelen esetben viszont egy hangulatos, igazi szerencsejátékos klipet sikerült összehozni. What happens in Vegas, stays in Vegas.

Akinek ez szól, tudni fogja, miért. Nagy kommentárt nem fűznék a dologhoz, csak ideillik. Még annyi: 2-2-3-5. Aki érti, tudja.