A mai esős idő még kellett a lelki világomnak... On sunny days I'm all right I walk in the light And i try not to think about The love I live without But every time it rains I fall to pieces So many memories the rain releases I feel you... I taste you I cannot forget  

Ahogy ma jöttem haza a buszon edzés után, elkapott az Ace of Base-hangulat, úgyhogy tőlük játszom egy kellemes kis muzsikát a nap végére. Ők már szerepeltek néhányszor a blogon, saját címkéjük is van, szóval megtaláljátok a többi számukat is. Ha könnyed kikapcsolódásra…

Jöjjön akkor egy későbbi, gyorsabb ütemű, talán általam picit még jobban kedvelt számuk! A bjútiful lájfról énekelnek, amely néha tényleg az tud lenni, csak azért rengeteget kell szenvedni... De tény, ha bjútiful, akkor veri az. :-D Kicsit fejfájdítós a videó ezekkel az…

Teszek egy érdekes kísérletet és elindultam a youtube-on a related videókon. Közöttük volt ez az Ace of Base-nóta, akiket köztudomásúlag nagyon szeretek (még külön címkéjük is van, ugye figyeled?). A kommenteket olvasgatva csaptam a fejemhez: tényleg, igaza van az egyik…

Ezt a zenét csak a címe kedvéért rakom be így a hónap végén, mert mint oly' sok mindenről, erről is lecsúsztam. :-) Bár ha végigolvassuk a videóban a szöveget (nehéz ügy lesz, nekem majd' kiesett a szemem), akkor azért rájövünk, ez egy hosszabb történet lezárása, nem is…

Mióta meghallottam ezt a számot, tudom, hogy ennek kell szólnia a 21. szülinapomon. Elérkezett az idő (igaz, hivatalosan majd csak 5 óra múlva érkezem a világra :-) ), szóljon hangosan az ének!!Ezeken a hasábokon még nem is panaszkodtam arról, néha mennyire szarok a netes…

Sok oka is van ennek... :-) 1: folytathatjuk a "szakítós nóták" sorát. 2: rohadt meleg van még mindig, ez tényleg egy gyilkos, kegyetlen nyár. 3: nem volt még Ace of Base. NEM VOLT?! Szinte hihetetlen, de több mint 30 bejegyzésnek kellett eltelnie, míg végre megérkezett a '90-es évek…