A francia után jöjjön egy kis spanyol,ahhoz kapcsolódóan pedig némi sztorizgatás. Általános iskolában, 4-6. osztályban én németet tanultam. Utána bekerültem a gimibe és az angol mellé választani kellett egy második nyelvet. Így egyértelmű volt részemről, hogy mi lesz az. Ám mások keresztbe tettek. 16-an akartak franciát, 5-en spanyolt és 5-en németet tanulni. A vezetőség pedig kijelentette, hogy mivel amúgy is 6+6-osok vagyunk, nem fognak 3 nyelvi csoportot indítani, a németesek menjenek spanyolozni, így lesznek tízen. Ekkor kicsit megharagudtam Krisztián barátomra, mert ő lehetett volna a mérleg nyelve, hisz ha meg bírtam volna győzni, hogy inkább németet akar tanulni, akkor a 6-4 arány miatt most nem ismerném ezt a gyönyörű nyelvet. :-) Szóval én utólag megbocsátottam neki, ő pedig megbánta, de az élet már csak ilyen. 7-8-9.-ben nem voltak igazán jó tanáraink, mondjuk nekem velük sem volt bajom, mert akkoriban még tanultam is :-), de így sem kedveltem meg igazán. Aztán 10. év elején kaptunk egy új tanárnőt, Anderléné Kasza Mónikát. Varázsütésre az egész csoport megszerette a spanyolt, mert valami olyan fantasztikusan tanította nekünk, hogy mindig vártuk a következő órát (néhányan ezt nem fejezték ki a házijuk elkészítésével, de ez maradjon az ő gondjuk :-) ). Szóval egyszer bejött, hogy ma spanyol dalokat fogunk hallgatni, kiosztotta a hiányos dalszövegeket és egészítsük ki. Ezek után talán kitaláljátok, közöttük volt az Inevitable. Előtte is szerettem Shakirát, de akkor még csak angolul ismertem. Ebbe a számba rögtön belezúgtam, volt olyan, hogy egymás után húsz alkalommal játszottam le... És még ma is majdnem elsírom magam, annyira érzelmes és gyönyörű. Szóval csajok, ha megbántotok valamivel, nálam ez a #1 bocsánatkérő zene. :-) Csak kár, hogy rádióban nem játsszák, ahhoz túl jó... De én megismertettem Veletek, úgyhogy hallgassátok! Meg mindent, ami Shakira, főleg a spanyol dalait. Mindjárt teszek még fel egyet-kettőt.