Érdekes dolog ez az álmatlanság. Vizsgaidőszakban könnyen magába szippantja az embert, ha engedi neki... Fenn vagy, tanulsz hajnalig. Hűvös van, végre tudsz koncentrálni. Pörögnek előtted a betűk, a sorok. Eszel csokit, iszol kólát. Nem érzed magad álmosnak. Aztán eljön a holtpont, mikor legszívesebben hagynád az egészet a fenébe. De tudod, hogy napközben meleg van, fülledtség. Akkor nem tudsz koncentrálni. Elalszol a könyv felett. Most, az éjszakai hidegben végre megy a tanulás, fel is fogod végre, amit olvasol. Megjegyzed. Látszólag ez milyen jó. Hajnalban fekszel. 2-3 óra körül, vagy akár még később. Vizsga előtti napon akár 5-6 óra tájban. Levizsgázol. Utána találkozol azzal, aki neked a legfontosabb. Fáradt vagy és egyes dolgokra nem úgy reagálsz, ahogy normális esetben tennéd. Az agyad nem bírja már, mindenben a hibát keresi. És talál is. Mindenki ellenség, mindenki rosszat akar. Ha valamit adsz, kamatostól követelnéd vissza. Ha valamit kapsz, már nincs erőd visszaadni. Sok-sok félreértés forrása lehet az ilyen állapot. Persze ilyenkor ragaszkodsz hozzá, hogy ááá, nincs semmi bajom. Kit akarsz becsapni? Magadat? A másikat? A vak is látja, hogy mi bajod van. És mi kéne neked. Egy megvetett ágy és sok alvás. Amíg ezt nem kapod meg, ilyen is leszel. Addig a szokásos mosoly a másik arcon sem vidít fel. Ha nincs szerencséd, ráadásul a másik minden mozdulatodat támadásnak érzékeli. Bármit mondasz, nem hiszi el. Pedig azért ilyenkor is igazat mondasz. Ha magadat hibáztatod, nem azért van, hogy a kedvében járj. Tényleg te voltál a bűnös. Nem feküdtél le időben. És igen, megint ebbe a csapdába estél. Miért nem vagy még ágyban? Mert jár az agyad, nem tudsz lenyugodni. A probléma forrása már megvan. De mit lehet ellene tenni? Ha egyszer éjszaka tudsz normálisan tanulni csak? Jó kérdés. De attól, hogy fáradt vagy és nem bírsz aludni, az az egy érzés, ott belül, még mindig megvan. És nagyon fáj, hogy nem tudtad igazán kifejezni. Hogy a hülyeséged miatt nem engedték, hogy kifejezd. Mert persze ez ráragad másokra is... És onnantól kezdve semmi jó nem sül ki belőle, ha két kedvetlen ember ül egymással szemben. Ezeket el kell felejteni és túllépni a vélt vagy valós sérelmeken. Mert ez mindkettőtök érdeme. Ha az az érzés, ott belül, tényleg megvan. Mindkettőben.