Nem szeretek filozófiai meg egyéb értekezésekbe bocsátkozni, meg direkt módon kibeszélni magam - pedig ebben a blogban is benne vagyok, mert általában virágnyelven elmondom, mi is történt, aztán ezt valaki vagy megérti, vagy nem. Ha figyelmesen meghallgatjuk ezt a számot, akkor már értjük is a lényeget. Szerintem egy nagy baj van a szerelemmel... Hogy életünk során csak egyszer szabadna átélnünk. Akkor nem kellene folyamatosan kutatnunk és keresnünk, esetleg egy régebben megtalálthoz hasonlítani és viszonyítani, ezzel akaratlanul is megbántva másokat. Nem kellenének azok a hangulat-ingadozások, amelyek miatt a másik úgy érzi: el sem tudja dönteni, tulajdonképpen most mi van. Abból a szempontból mindenképpen szerencsés vagyok, hogy egy rövid, de annál boldogabb időszaknak értem a végére. Ezúttal ennyi jutott. Két felnőtt ember átérzi, mennyire van szüksége a másikra, még ha "nem tudom"-mal is takarózik. Igen, ez rohadt nehéz. Bár nő még nem voltam, de férfiszemmel mindenképpen. Nem tudom, ilyenkor mi az üdvözítő taktika, de én el nem tudom képzelni, hogy valaki ne szóljon utána a másikhoz... x ideig ha sikerült együtt lenni, akkor valamilyen szinten csak megy az utána is. Vagy azért mondom ezt, mert eddig mindig sikerült úgy kiszállni, hogy (talán) végleges fájdalmat nem okoztunk? Ez sem igaz ebben a formában, mert tartson akármeddig, ha vége van, kicsit úgyis meghal odabent mindenki. Kérdés, hogy ebből hogyan fejlődik tovább, mit tanult az egészből. Az újrakezdés lehetősége szerintem mindig fennáll - ez már leginkább büszkeség kérdése. Viszont változni a másikért? Nem tudom, mennyire helyes megoldás. Valamilyen szinten alkalmazkodni feltétlen kell, de ha valaki inkább otthon szeret filmet nézni, nem fogod tudni minden nap elcipelni a moziba... És ezt gondolja tovább mindenki más példával. Annál jobb nincs, ha a testi és a lelki dolgok is stimmelnek. De ehhez oltári nagy szerencse kell. Hogy sokáig tartson, ne csak úgy érezzük. Mindenkinek kívánom, hogy sikerüljön ilyen párt találni magának. Addig is, ez nem egy szerelmes dal, ez egy búcsúzás... De talán nem örökre. Bizonyos szempontból biztosan nem örökre. Más szempontból? Majd még kiderül... Csak annyit mondanék, és ezzel zárom is most: köszönöm. Minden percét.