Nem a mai volt életem legjobb napja... Kezdődött reggel azzal, hogy hóesés, lapátoljunk havat. Ami önmagában nem baj, mert szeretem csinálni - csak nem öltönyben, buszindulás előtt 20 perccel. Kisétáltam az országúti váróba, mondván majd azzal a busszal megyek, ami csak ott áll meg. Ekkor jött velem szembe a falusi busz, laza 20 perc késéssel. Igen, a Volánnak igazából 3 dologgal van csak problémája: a nyár, a tél és az utasok. :-P Szóval simán elérhettem az előző buszt, de azon meg annyian voltak, hogy csak állni tudtam, ráadásul a hátsó három szabad ülőhelyet blokkolta egy középen elhelyezett babakocsi, ami miatt elöl heringparti volt. Első generációs Ikarus Classic C56, ha mond valakinek valamit - az, ahol még nincs a középső ajtóval szembeni holttérben állóhely, hanem ott is ülések. Szegény anyuka örült, hogy némi segítséggel felcűgölte a kocsit a buszra (lépcső közepén egy méter tízes korlát persze, tornamutatvány), nem rajta múlott. Beérünk Szegedre, leszállás előtti öltözés közben csörög természetesen a telefonom, úgyhogy táska, sapka, sál, minden az egyik kézben, a másikban a készülék, rohanok le a buszról őrülten, hogy legalább egy padra le tudjak pakolni és felöltözni... Utána át a Nagyállomásra - ugye ha én helyi járatos buszra szállok, rögtön megjelennek az ellenőrök, de jegyem emiatt természetesen volt. Indulás, a vonaton rohadtul nem volt fűtés a kocsinkban és persze késtünk is 15 percet. Gyors ebéd (ekkor még magamra boríthattam volna az üdítőmet, de ez kimaradt), majd előadásra és díjátadóra sietés. Igen, mert beneveztem egy pályázatra és kaptam vissza a levelet, hogy várnak szeretettel a díjátadón. Hülyegyerek ilyenkor mire gondol? Hohó, valami helyezés lesz. Nem. Kiosztanak két első helyet, majd közlik, hogy a maradékból Lacika még elég jót írt, de neki már nem tudunk adni semmit. Létezik ennél nagyobb genyóság? Akkor mondták volna szimplán, hogy a többieknek köszönjük a részvételt, de ez a beledöfjük és megforgatjuk... A győzteseknek (bár nem ismerem őket) ezúton is gratulálok, biztosan megérdemelték. Majd ha elolvasható lesz a munkájuk, meg is tudok erről bizonyosodni. Hazaút, amikor beérünk Szegedre, tudatosul bennem, hogy hazafelé nincs olyan busz, ami jelenleg kellene. Gyors telefon, haza tud-e valaki vinni? Negatív. Plan B. Haveroknak telefon, izé, felugorhatok egy órára? No jó, ez megoldva. Végre itthon. Ahol vár egy üzenet, csak nem épp azzal a tartalommal, amivel vártam volna. Még ez a legpozitívabb a mai napban, de éppen csak annyira, hogy :-( helyett :-| a szám állása. De bízom abban, hogy ha legalább ez realizálódik, akkor lesz még belőle :-) is.

Ennyi felvezető után jöjjön akkor Az üzenet, azaz a The Message, aminek legalább a dallamát mindenki ismeri szerintem. Valami elképesztően sokan samplingelték (a következő oldalon is folytatódik a lista), ezért lehet ismerős. Itt a szöveg is, ha valaki szeretné olvasni. Én meg alszom, aztán ha lesz erőm, hamarosan régebbi kedvenc zenékkel folytatom majd a sort.