Még egy hasonló hangulatú dal, aztán holnaptól vidámság van. Nem akarok mindenkit mély depresszióba taszítani, én meg elfojtom saját magamban, ahogy szoktam. Szóval, az Armageddon filmzenéje. El kell áruljam, hogy a film végén én mindig elsírom magam (és lesz...om, ha valaki szerint ez nem férfias, nekem vannak érzelmeim), úgyhogy a klip láttán és a zene hallatán is mindig közel állok ehhez. Benne van minden olyan érzés, amit az előző posztban nem akartam hosszan kifejteni. Ha rákattintotok a youtube-linkre, ott olvasni is tudjátok a videóval párhuzamosan. Egyebet nem tudok elmondani. Egyik kedvenc zeném. Tőlük a legjobb.