Rutinosan megvártam, míg elolvad ez a kevéske hó is, ami lepottyant itt nálunk, most teszem be ezt a régi, nem igazán ismert, de véleményem szerint nagyon jó számot. Érdekes, hogy a dobos hölgy, úgyhogy nem írhatom azt, "a srácok". Tehát a csapat azon programpontja különösen tetszik, hogy 5 napos hétvége és 2 napos munkahét legyen. Egy ilyen országban én is szívesen eléldegélnék. :-) Mondjuk az én térdeimmel hódeszkázni esélytelen, maradna a szánkózás, de az hardcore-nightmare fokozaton, imádom. Sajnos nálunk már régen megszűnt ez a lehetőség (általános iskolás korunkban mindig a falu szélén található "lődombra" jártunk, amit sajnos a későbbiekben elhordtak), de ha nem kellene érte utazni, én még most is biztosan kijárnék. Legjobb a műanyag zsák, háttal ráfeküdni, seggel előre, lábakat fel, aztán tarolni mindent és mindenkit, aki előtted van. :-)) Óriási esések és becsapódások fémjelezték a fiatalok mókáját a téli délutánokon, sötétedésig nyomtuk mindig az ipart. Legjobb volt elsőként érkezni és elkezdeni kialakítani a pályát. Az első néhány csúszásnál nincs jobb, mikor megakadva valamiben arccal előre a porhóban landolsz. :-) Nagyon hiányzik a dolog. Ha megnyerem a lottóötöst, ez is programpont lesz nálam. Szánkódombot építeni a falubéli gyerekeknek. Télen se a konzolt meg a számítógépet nyomassák, hanem gyerünk kifelé. Bár attól félek, ma már ez nem lenne olyan népszerű, mint a mi időnkben...