Még egy divatos zene, aminek viszont óriási klipje van, nagyon jó és számomra ismerős sztorival. :-) Bár én csak reménykedni tudok egyelőre, hogy az élet nekem is törleszt majd a későbbiekben a fiatalkori kudarcok után. Mondjuk azt sosem tudtam megérteni, hogy egyes lányok egy találkozás után miért alakítanak ki valakiről sziklaszilárd álláspontot, amelyet utána nem hajlandóak megváltoztatni. Büszkeség? Lehet. Utálatos dolog. Tudom, rövid az élet meg minden ilyesmi, de ha esélyt sem adunk a másiknak, akkor ne bélyegezzük már meg úgy, hogy alig ismerjük. Persze ez lehet, csak pasilogika, hogy mi szeretünk előbb megismerni egy lányt, hogy szerelembe essünk - fordítva viszont úgy működik, hogy szerelembe kell esniük ahhoz, hogy meg akarjanak ismerni... :-P Az élet örök körforgása ez, mindennapos küzdelem. Hogy van-e igazi győztes? Nem tudom. Én szeretnék majd az lenni egy napon. Addig azért örülnék néhány részsikernek is. :-) Szerencsére már voltak ilyenek a történelem során, de a mostani losing streaket jó lenne végre lesöpörni az asztalról. Jahh és egy fontos különbség: én egyik exemre (nahh mintha olyan rengeteg lenne... :-P) sem tudnám azt mondani, hogy FU. Lehet, ezért él mindenki élénken az emlékezetemben, nem tudok haragudni senkire. :-) És valahogy úgy érzem, nem is akarom elérni ezt az állapotot. Nálam mindenkinek megvan a +1 esélye. Még ha én voltam lehülyézve, akkor is. Mert megbocsátani tudni kell, néha pedig nagyon is érdemes. Sikerült a számtól teljesen elkanyarodni, de azért nézzük meg, először a szókimondó verziót! (Médiatörvény-teszt következik, elsötétülök-e vajon ezen kapitalista, néplázító szenny belinkelése után?)



Most pedig jöjjön a cenzúrázott verzió, ami ugyanolyan jó, de míg az előzőt majd' 38 millióan nézték meg youtube-on, ezt csak alig 3 millióan. Gondolom mindannyian kis hazánkból, a fenti okok miatt. :-DD