... a sztorit. Mert amikor ezt elgondoltam, még elég rossz hangulatban voltam, minden kavargott a fejemben. Aztán jött ez a hét, amikor - mint a hullámvasúton - elindultam felfelé. Legalábbis úgy érzem. :-) Megírtam egy kötelező irományt, a kívánt 5-10 oldalból lett 12, úgyhogy szépen összeszedtem a dolgokat szerintem. Mondjuk a minőségért nem vállalok felelősséget, de jó érzés volt vele elkészülni. :-) Utána pedig megtartottam életem első konferencia-előadását - szűk körben ugyan, de legalább ezen is túl vagyok. Azért ilyenkor jó a kommentátori múlt-jelen, mert így legalább nem izgultam. "Állj ki és dumálj" volt. :-) Ez is lesz még jobb a későbbiekben, de kezdésnek mindenképpen megfelelt. A két dolog között találkoztam azzal, akiről az előző poszt szólhatott volna - továbbra sem értem, milyen súlyos bűnt követtem én el, hogy két mondat után már kvázi kiabálni kell velem. :-P De mindegy, próbálom ettől függetleníteni magam. Legalább válaszolt a köszöntésre - igaz, én nem kaptam még egy "boldogot" sem az én névnapomra, de ugye én vagyok a szarszemét szexista, úgyhogy ezen meg sem lepődöm. :-) Summa summarum, bízom abban, hogy a hullámvasút felfelé visz még jódarabig, a végén pedig nem szabadesés következik.

De akkor a zene. Ronan Keating megvan? A Boyzone tagja volt, aztán szólókarrierbe kezdett. Sok slágere nem volt, azokat sem sűrűn hallhatjuk mostanában a rádiókban. Pedig megérdemelné, mert szerintem jó. Azt a színvonalat bőven hozza, mint egy Dzsásztin Bíber. :-P De ítéljétek meg ti magatok! Szívesen várom a véleményeket.