Kicsit szokatlan időpontban, de ha a szám ezt követeli meg, mi mást is tehetnék? :-) Egy régi klasszikus, amelynek dallama minden fülben benne van és nem lehet nem szeretni. Hétfő reggel pedig különösen javallt a hallgatása, hátha önt az emberbe egy kis életkedvet. :-) Én általában úgy vagyok, mint Garfield: utálom a hétfőt. Főleg azért, mert a hétvége annyira gyorsan elröppen, hogy rengeteg mindent csinál az ember fia, de igazából semmire nincs idő. Ez pedig nem jó. Főleg, hogy utána jönnek a dolgos hétköznapok, amikor utol kéne érned magad, de így nehéz. De ez van, rugaszkodjunk neki, jön egy újabb hét. Ahogy kedvenc büntetőeljárás-oktatóm mondotta volt: új hét, új örömök. Bár vele 8:30-kor kezdődött hétfőnként az óránk. :-) De ahhoz nekem hat körül fel kellett kelnem, hogy odaérjek. :-) Aki teheti, az aludjon még - aki nem, annak szép napot kívánok!