Még a szeptemberi hónap-zenémmel adós vagyok, amely nem más, mint a Green Day ezen szerzeménye. A punk-rock csapat egyik leghíresebb dala, amelynek klipjét én is most láttam először, de megindító. Az elején nem értettem, minek kell a hosszú bevezető - utána persze minden világos. Tisztelem azokat, akik katonának állnak és akár életüket adják hazájukért. Ugyanakkor jobban örülnék, ha senkinek nem kellene ezt megtennie... Hülyék vagyunk mi emberek, hogy állandóan harcolunk, nem szeretjük a békét. És nem csak a szó legszorosabb értelmében: a mindennapi, otthoni összetűzésekre is gondolok. Miért kell mindig a másikban a hibát látni, amiatt agresszívan letámadni? Miért nem lehet békésen elintézni? Kevesebb embernek ártanánk, közvetve vagy közvetlenül. Sajnos úgy érzem, ez sem az én, sem gyermekeim, sem unokáim életében nem fog bekövetkezni. Mert amíg van két olyan ember, akinek a bőrszíne, vallása, nemzetisége, bármi más különbözik, addig bizony konfliktus is lesz. Pedig olyan jó lenne egy utópisztikus világban élni, ahol minden békés és minden csupa mosoly... Úgy tűnik, én is csak álmodozom. Engem is ébresszetek fel, akár szeptember végén. De ha lehet, inkább már holnap reggel.