Ha már zene, azaz mjúzik, emlékezzünk meg Madonna örökbecsűjéről is, amelyet már csak amiatt is illik megemlíteni, mert a Sacha Baron Cohen által létrehozott Ali G egyik első megjelenése is a kliphez köthető. Nem tudom, ez annyira titkos lenne, hogy még a wikin sem említik meg? :-) Pedig elég egyértelmű... Re5pect. :-D Én a közepén lévő rajzfilmes részt szívem szerint kihagytam volna, mert semmiképpen nem illik oda, de ez lehet, csak az én véleményem. Westside iz di best, booyakasha! ;-)

Október elsején volt a zene világnapja, amivel ugyan kicsit megkéstem, de ezúton szeretném pótolni. Megdöbbenve vettem észre, hogy a blogon eddig nem szerepelt az egyik kedvenc '70-es évekbeli zenekarom, a svéd ABBA. Mi mással kezdhetném eme hiány pótlását, mint eme nagyszerű dallal, amely abszolút kifejező szerintem. Köszönjük a zenét, hogy létezik - és hogy vannak olyanok, akik ezt ilyen magas szinten tudják művelni.

Erre a számra pedig pár perccel ezelőtt csináltam egy videót (de nem mutatom meg :-D), az én utolsó boldog nyaramról. :-) Kétségek nélkül ez 2007-ben volt - horvát nyaralás a haverokkal, szakmai gyakorlat az önkormányzatnál, főgólya-lét... 3 év, mégis milyen soknak tűnik. Nagyon hangulatos kis dal, az elmúlt 2 órában legalább tizenötször hallottam, de még mindig nem unom. :-) Szép volt fiúk, több ilyen jó, magyar muzsikát!

Elkezdődött a sorozatidény, és már csak kettőt kell aludni, hogy láthassam egyik kedvencem, a The Big Bang Theory (nem, nem fogom magyarul hívni - Agymenők?!?!) negyedik évadának első epizódját. Kis ráhangolódásként nézzük a hivatalos dalt teljes hosszúságában:



A főcímben csak az első 30 másodperc hangzik el - mondjuk ezt nem is csodálom, az a legintenzívebb és legjobb része az egész számnak. Van egyébként egy nagyon jó videó is, amelyet a CBS készített - direkt a sorozat reklámozására. Imádom az ilyen jellegű alkotásokat, tehát megpróbálom ide beágyazni (mivel vimeós, nem biztos, hogy sikerülni is fog). Ha nem működne, kommentben kéretik jelezni, sima linkre cserélem.

Mikor megtudtam az ipse nevét, már gyanús volt, hogy valahol hallottam én ezt... Ráadásul tanulás közben. Mit tesz ilyenkor az ember, beüti a Google keresőjébe, hogy posner. Jaj. Jogbölcselet államvizsga. Minden tiszta. :-D Többet nem is mertem belegondolni, inkább elkezdtem nézni a klipet. Az első 45 másodpercben egy momentumot emelnék ki - a felvonó márkáját. Prison Break, 2. évad 2. rész, megvan? Igen, ugyanaz. :-) Büszke vagyok magamra, mikor ilyenek beugranak. Utána pedig a videó tovább? Zseniális. Bár a Red Wings-bőrdzseki láttán lehetett egy arckifejezésem, de miután láttam, hogy 91-es szám virít rajta, vagyis valószínűleg a jó öreg Сергей Викторович Фёдоров (oké, nekem akkor is Fedorov, ha magyarul Fjodorovnak kellene írni) előtt tiszteleg, megnyugodtam. Ezek a szemüvegek nagyon kifejezőek, bár a vetkőztetősre több időt áldoztam volna... Ajánlott dal, ajánlott klip.

A tegnapi elmélkedés után vegyék vissza a zenék a főszerepet. Kezdésként egy olyan szám, aminek a címe kifejezi, mit érzek iránti. Kedvelem, szeretem, jó dalnak tartom. Viszont egészen idáig gondolkodtam, kire is hasonlít a művésznő, de azt hiszem, sikerült is rájönnöm. Szerintem egy csokiba mártott Gallusz Niki kisebb mellekkel. :-) Ugye? Vagy megint egyedül maradok a véleményemmel?

Nem szeretek filozófiai meg egyéb értekezésekbe bocsátkozni, meg direkt módon kibeszélni magam - pedig ebben a blogban is benne vagyok, mert általában virágnyelven elmondom, mi is történt, aztán ezt valaki vagy megérti, vagy nem. Ha figyelmesen meghallgatjuk ezt a számot, akkor már értjük is a lényeget. Szerintem egy nagy baj van a szerelemmel... Hogy életünk során csak egyszer szabadna átélnünk. Akkor nem kellene folyamatosan kutatnunk és keresnünk, esetleg egy régebben megtalálthoz hasonlítani és viszonyítani, ezzel akaratlanul is megbántva másokat. Nem kellenének azok a hangulat-ingadozások, amelyek miatt a másik úgy érzi: el sem tudja dönteni, tulajdonképpen most mi van. Abból a szempontból mindenképpen szerencsés vagyok, hogy egy rövid, de annál boldogabb időszaknak értem a végére. Ezúttal ennyi jutott. Két felnőtt ember átérzi, mennyire van szüksége a másikra, még ha "nem tudom"-mal is takarózik. Igen, ez rohadt nehéz. Bár nő még nem voltam, de férfiszemmel mindenképpen. Nem tudom, ilyenkor mi az üdvözítő taktika, de én el nem tudom képzelni, hogy valaki ne szóljon utána a másikhoz... x ideig ha sikerült együtt lenni, akkor valamilyen szinten csak megy az utána is. Vagy azért mondom ezt, mert eddig mindig sikerült úgy kiszállni, hogy (talán) végleges fájdalmat nem okoztunk? Ez sem igaz ebben a formában, mert tartson akármeddig, ha vége van, kicsit úgyis meghal odabent mindenki. Kérdés, hogy ebből hogyan fejlődik tovább, mit tanult az egészből. Az újrakezdés lehetősége szerintem mindig fennáll - ez már leginkább büszkeség kérdése. Viszont változni a másikért? Nem tudom, mennyire helyes megoldás. Valamilyen szinten alkalmazkodni feltétlen kell, de ha valaki inkább otthon szeret filmet nézni, nem fogod tudni minden nap elcipelni a moziba... És ezt gondolja tovább mindenki más példával. Annál jobb nincs, ha a testi és a lelki dolgok is stimmelnek. De ehhez oltári nagy szerencse kell. Hogy sokáig tartson, ne csak úgy érezzük. Mindenkinek kívánom, hogy sikerüljön ilyen párt találni magának. Addig is, ez nem egy szerelmes dal, ez egy búcsúzás... De talán nem örökre. Bizonyos szempontból biztosan nem örökre. Más szempontból? Majd még kiderül... Csak annyit mondanék, és ezzel zárom is most: köszönöm. Minden percét.

Nos, megvolt a SZIN, megvolt a Scooter - és én azóta is meg vagyok fázva. Annyira már nem vészes, de a köhögés kitart. A 10 felvezető számból borítékolható volt, hogy melyek maradnak ki (Ramp és Aiii Shot...), ez így is történt. De hogy a korábbiak közül a Fire nem hangzott el? Nekem ez nagyon-nagyon rosszul esett. És a 'How much is the fish' is csak ráadásként ment le... No mindegy, a blogon szereplő összesen 13 Scooter dalból 10 számot így is megnézhettem élőben. Nagy partit nyomtak a srácok, bár az élvezeti értéket csökkentette, hogy az elején mindenki valagát köszöntötték ("welcome segged"). Jahh és úgy tűnt, hogy eléggé szorosan leszünk, köszönhetően az utolsó pillanatban befurakodó egyéneknek (mi egyébként az 5. sorba tudtunk kerülni, heveny érdeklődés esetén pár rosszul sikerült képpel tudok szolgálni), de a kezdő dallamokra (zsádórhárdkór) bemutatott kulturálatlan jumpolásunk pillanatok alatt hatásosnak bizonyult. :-) Úgy gondolom, háromszor annyi lábat tapostam le, mint ahányszor az enyémet mások, tehát elégedett vagyok a teljesítményemmel. :-P Jöjjön akkor most egy kis ugrálás, aztán majd a komolyabb témák.

Elérkezett a nagy nap, ma lesz a koncert. :-) Péntek pedig nem más, mint Hétvége! :-D Ez is egy tökéletesen összepakolt dal, a klipben pedig a meztelen felsőtestű lányok eléggé elgondolkoztatják a férfiembert. :-) Ha rajtuk kívül kellene még kedvenc momentumot mondanom, akkor az a végén hallható/látható "respect to the man in the ice-cream van" felkiáltás, amely annyira nem illik oda, hogy teljesen oda illik. :-D Jó szórakozást kívánok minden hasonszőrű kollégának, aki ott lesz - remélhetőleg az oldalon szereplő 13 dalból legalább 11-et hallani fogunk. Élmények, tapasztalatok - amint újra hallani fogok. :-)

Vissza a tavalyi albumhoz, amelyről ez a szám eddig is tetszett, de a klipet megtekintve elolvadok tőle. :-) Kezdjük ott, hogy rögtön az elején (0:13) egy hokikapust látok beseggelni és ott, igen ott, MAGYAR címer van!! Visszatekertem háromszor, de tényleg. És valószínűleg Szuper Levi az, mert 31-es. (Negyedszerre visszanézve: megerősítve, látszódik is, ő az.) Közben pedig képek a fantasztikus magyar szurkolókról, közeli Tokajiról, Hetényiről, Horváthról... Mint kiderül, a 2010-es IIHF jégkorong-világbajnokság hivatalos daláról van szó. És mégis, mi magyarok szerepelünk benne legtöbbször, pedig az utóbbi 40 évben csak 2009-ben szerepeltünk a legjobbak között. De mint látható, jelentős nyomot hagytunk az emlékezetben. És ez nagyon jó. Jövőre megint Budapesten lesz a divízió 1-es vb, amelyre majd én is igyekszem eljutni, hogy kiszurkoljuk újra az A-csoportos tagságot. Fantasztikus lenne. Hátha készül még rólunk pár ilyen videó. :-)

Egy újabb régiség, a töptöpptöpptörötöpptöptöpp igazi szülőanyja, Mária. Mikor anno bejött, mindenki ezt dúdolta, ezért meglepő számomra, hogy csak a 4. helyig jutott a német slágerlistán. Hogy is volt az a dolog a próféta-léttel és a saját hazáddal? :-) Szerintem brutál jó muzsika, a klip pedig mulatságosan komoly a 20 évet tévedő diszkótáncossal. Hadd szóljon!

Szülinapra mondjuk a halasat kérném (lásd alant), de hiánypótlásként legyen most ő. Szintén nem mai darab, de nagyon szeretem és bármikor meg tudom hallgatni. A klipben pedig a fekete kenguru - haláli. Mondanám, hogy kellene egy ilyen, de örülök, ha a macskákkal megbirkózom. :-) A szövegre kivételesen érdemes figyelni - vannak benne érdekes dolgok. ;-)

Szintén régebbi: beteg zene, beteg szöveg, beteg klip. :-) És mégis, annyira jó, hogy kihagyhatatlan. Régen rongyosra hallgattam azt a CD-t, amin megvolt, nagy kedvenc muzsikáról van szó. A klipről pedig a Hóbortos hétvége c. film jut eszembe, amelyben hasonlóan mozgatnak egy már nem élő embert. Másra nem emlékszem belőle, de ez a momentum megmaradt, mert már akkor is ehhez hasonlítottuk. Hej, azok a régi emlékek. :-)

Még egy klasszikus, ami tényleg az: ha egy zeneszerető embert megkérsz, hogy mondjon 5 Scooter-slágert, valószínűleg közöttük lesz. Gyors-lassabb részek megfelelő ütemben váltakoznak, a megafonnal nem estek túlzásokba, fülbemászó dallamok... Király, no. :-)

Picit vissza a régebbiekhez: a Ramp! nem a legnagyobb slágerük, de a klip nagyon el van találva. A piros Corvette és az izom-merdzsó gyorsulási versenye (közben akaratlanul is eszembe jut a Kumba Yo jól felépített párharc, bár akaratlanul is elgondolkozik az ember, mennyivel erősebb a német technika, ha 3 utassal, lehúzott tetővel is megveri az amerikai csodát. :-) Kis szépséghibák persze mindig vannak. De hogy a "when I was young..." kezdetű részektől még mindig borsódzik a hátam, az is biztos. :-)

Ha már a tavalyi albumot szóba hoztuk (becsületes címe: Under the Radar, Over the Top), következzen róla az én kedvenc számom. A klipen jót nevettem, főleg a bevetődésen. :-D Felépítésében amúgy a One-ra emlékeztet, de nyugodtan vitába lehet velem szállni. Jó és kész.

Ha már hardcore - nézzük ezt egy tavalyi, 2009-es szám tükrében. Itt már vizuálisan tombol a jumpstyle, az előző klipben látott Jaguar után egy újabb klasszikus verda (tippre Bugatti, de nem merném kijelenteni). Jó kis ugrálós zene, komoly tartalom nélkül. :-) Töpptörörörö...

Kisebb szünet után újra itt, az apropó pedig: lázban égek. :-) Eddig sosem voltam semmilyen zenei fesztiválon - mert nem volt olyan előadó, aki miatt kifizettem volna a borsos jegyárat és érdemesnek tartottam volna elmenni. Most viszont - jön Szegedre a Scooter!!! Nos, ez egy olyan dolog, amit nem lehet kihagyni. A korábbiakban két kedvenc (a halas és a tüzes), valamint egy 'kérdéses' zenéjük már felmerült, most pedig - ha a blogmotor is úgy akarja és engedelmeskedik nekem - naponta újabb egy zenéjükkel ismerkedhetünk meg. 10 nap van hátra (a maival együtt) a koncertig, úgyhogy 10 számot válogatok össze. Jelzem, háromszor ennyit is sikerülne valószínűleg... Őrületes tempóban ontják magukból a jobbnál jobb zenéket. Stílszerűen elsőként azzal kezdünk, aminek a címe is Egy. :-) Régebbi számról van szó, amit igazán akkor szerettem meg, amikor összemixelték a Soho Party "Baby nem kell más" c. számával, ezt a verziót viszont semmilyen módon nem találom már meg a neten... Úgyhogy érjük be az eredetivel. :-)

Mai napon utoljára pedig picit kívánságműsorrá alakulunk, mert küldöm ezt a számot, aki nagyon jól tudja, hogy neki. :-D Aki meg nem érti, így járt sajnos... Az a lényeg, hogy nem a kezdődő vébé azért boldogságom fő tárgya, abban másnak sokkal-sokkal nagyobb szerepe van. És lassan ott tartunk, hogy kezdem azt érezni, valami tényleg van a levegőben. :-) Az a szép benne, hogy ha fertőz, akkor egyszerre két embert is... De ez így tökéletes. Meg ugye szerencse kérdése az egész, mert ennyi véletlen már nem lehet véletlen. :-D Szóval következzen ez a muzsika, amely immáron 32 éves, de máig óriási klasszikus, és szerencsére a rádiók is tudják ezt és örömmel játsszák. Apropó, tud valaki még egy John Paul Young-SLÁGERT mondani? :-D Mert hogy dalok vannak, de még egy ilyen jól eltalált? Kizárt dolog... Mestermű.

Van ám még egy hivatalos dalunk is, bár ez leginkább az egyik főszponzor, üdítőital-gyártó cégnek köszönhető (a klipben is elég egyértelműen feltűnik). Tudjátok, a piros címkés cukros lötty. :-D Több változat is van, elsőként ezt választottam, mert nagyon jól el van benne találva az angol és spanyol szövegrészek aránya, zseniális. Ahogy a klip is, hiszen ebben a foci másik fontos kellékét mutatják be: a szurkolókat. A végén pedig a reklámban szereplő Roger Millás gólöröm látható - az ilyen őszinte pillanatok miatt érdemes leginkább nézni a labdarúgást. Ezt pedig az afrikaiak és a dél-amerikaiak meccsein kaphatjuk majd meg, úgyhogy ezeket igyekszem mindig megtekinteni.

Persze van ennek csak angol nyelvű változata is, de ebből normális klipet nem találtam, csak slideshow-kat. Ezek közül az egyik - nem mondom, hogy a legjobban sikerült, mert háromba kezdtem csak bele, de ez volt szimpatikus. :-)

Van egy ilyen verzió is, amelyben fiatal előadók éneklik ezt a számot, Haiti megsegítése érdekében:

És végezetül az a változat, amelyet legsűrűbben hallok a rádióban, a kanadai művészek (kik? Bryan Adams, Céline Dion, valamint Terrence és Philippe? :-D) által előadott. Lehet választani kedvencet kinek-kinek ízlése szerint. Nálam az első nyert. :-)