Pár óra alatt mennyit tud változni az ember élete, kedve... Mindenki (... senki nem olvas :-D) látja a tegnapi bejegyzést, milyen ramaty lelkiállapotban voltam. Még ma délelőtt is tartott a dolog, a munkahelyemen konkrétan meg is jegyezték, hogy sz@rul nézek ki, pedig erre még nem volt példa. Aztán délután... Ugye az előzmény annyi, hogy volt egy "kedves" hölgy, aki elhitette velem, én jelentem neki a világot és úgy vagyok jó, ahogy vagyok (furcsa, ilyet még sosem mondott senki). Nagyon rövid és nagyon jól induló-alakuló kapcsolatunknak viszont hirtelen, indokolás nélkül véget vetett. (Bocsánat: új munka, új hely - nincs időm rád, nem tudnék 100%-ot nyújtani. Fair enough.) Próbáltam vele felvenni a kapcsolatot. Szépen. Nem volt rá hajlandó. Utána picit odaszúrtam, de erre sem reagált. Ma délután pedig az fogadott, hogy letiltott és letörölt facebookon. Slusszpoén: új profilképe van, amelyen eredetileg együtt voltunk láthatóak - de engem levágott róla. :-) Az a furcsa, hogy egy nagyon értelmes, de a történtekből láthatóan iszonyatosan éretlen valakiről beszélünk. Persze nem tudom, mi van a háttérben, vélhetően sosem fogom megtudni. De így már nem is érdekel. Végeredményben csak kaptam egy lezárást, még ha nem is úgy, ahogy én szerettem volna (felnőttként, szemtől-szembe, őszintén megbeszélve). Sok sikert neki a továbbiakban, én pedig nyúzom tovább ezt az életnek elnevezett videójátékot - a gameplay néha nagyon rossz, de a grafika legalább király. :-) Samson bácsi, köszi a cuccot, üt. Főleg 2:50-nél, az a drop zseniális.