Február első bejegyzésében térjünk vissza a szerelmesebb hangvételű spanyol dalokra. Régi kedvencem ez a Marquess-dal, amelyhez emlékszem, hogy tartozott egy klip is (gitároztak a srácok benne, az fix), de sehogy nem találom most. Úgyhogy helyette érjétek be ezzel, de legalább a szöveg látható végig kiírva. Néhány helyen persze el van gépelve, ahogy ilyenkor lenni szokott, de úgyis csak az érti, aki tud spanyolul. :-) Alul van angolra fordított is, arra félszemmel lepillantottam néha, nagyjából jónak tűnt. Kellemes kis muzsika, bár ez már nem is tavaszi, hanem kifejezetten nyári. Az még soká' lesz, de sosincs hamar elkezdeni rá készülni. :-)

Jöjjön tehát egy kissé másabb stílus, a ska-punk zenét játszó Ska-P. A hatás kedvéért egy koncert-klipet tettem be (anno emlékszem valami rajzosra is, de a hangulat itt jobb), ahol a fiatalok pogóznak és bodysurfölnek ezerrel, miközben derék legényeink a színpadon zúzzák. Azon szurkoltam, hogy a trombitás srác egyszer ugyan forduljon már a kamera felé, hogy láthassam, milyen mez van rajta (így sajnos háromesélyes a történet: Sporting Gijón, Atlético Madrid vagy Athletic Bilbao; a vékonyabb csíkozás miatt az elsőre szavaznék), de nem tette meg ezt a szívességet. Mi pedig kövessük López macskát, aki skát táncol. :-)

Tartsunk egy kis tematikus hetet, jövő szombatig csak spanyol nyelvű dalok következnek a blogon. Azért eddig a napig, mert jövő vasárnapra már más terveim vannak, úgyhogy angol mintára vasárnap kezdődik a hét. :-) A spanyollal akkor kerültem kapcsolatba, amikor gimibe mentem és nem tanulhattam tovább németet. Először nem tetszett, hogy akaratomon kívül holmi latin nyelvet tukmálnak rám, de végeredményben nagyon megszerettem. Egyetlen bánatom, hogy a hét éve (basszus, öregszem) letett nyelvvizsga óta gyakorlatilag nem beszéltem folyamatosan hispánul, úgyhogy nagy mértékben elfelejtettem már a dolgot. Pedig nincs is szebb dolog, mint a szimpatikus hölgynek elsuttogni, hogy te quiero, bella. :-) No majd hátha, jön a tavasz és jönnek az esélyek.

Első választottam Juanes, aki egyszer érintőlegesen már szerepelt a blogon, de most teljesítsük ki egy másik számmal. Amiben egy nagyon szép gondolat van, magyarul: ha meg kell halnom, a szerelemtől haljak. Támogatom. :-) Mondjuk ha lehet választani, egy beteljesedett szerelemtől, ne egy tönkrementtől. Kis vidám dallam, jó klippel. Holnap picit más stílussal folytatjuk.

Szombat esti buli-ráhangolásként következzen Perry kisasszony Budapesten forgatott klipje. Készített már jobb zenét és videót is, maradjunk annyiban. Meg ez a lila hajszín? Juj. De legalább egy kis országimázs és budai vár és lopott román tűzijáték :-D. Ebben a posztban nagyjából minden össze van szedve, amit el lehet mondani, én nem is ismételném meg.

Este ment a rádióban ez a klasszikus, gyorsan le is csaptam rá. Amilyen idióta maga a zene, annyira az a klip is, de életkorához képest elég jó. 1999-es kérem szépen. Végig azon gondolkoztam, a törpe srácot hogy hívják? Néhány filmben már láttam, de fogalmam sem volt, meg a wiki sem tudott kisegíteni. Megoldást bármilyen formában elfogadom. :-) Amúgy mennyire találó, hogy egy szexuális aberrációról szóló klipet Párizsban forgatnak le. :-) Hallgassuk inkább, mert jó.

Ért egy kis kritika kb. egyetlen olvasómtól, Sobri kollégától, hogy kevés a rockzene az oldalon (ő kifejezetten metált mondott, de az tényleg nem sűrűn lesz :-D). Ezt viszont hiánypótló jelleggel is muszáj megosztanom, hiszen ha azt mondják AC/DC, nekem rögtön ez a muzsika jut eszembe. Legalább akkora klasszikus számomra, mint a Gunstól a November Rain - óriási, utánozhatatlan, bármikor képes vagyok meghallgatni. Ez a rekedt hang és az egész hangszerelés utánozhatatlan. A klip koncertjellegű, s mivel a beágyazást letiltották,

itt tekinthetitek meg.

Készült ebből tavaly egy magyar paródia, amelyben tükörfordítási kísérlettel igyekeztek kis hazánk nyelvére fordítani eme remekművet. Ha nem vesszük komolyan, akár még jót is nevethetünk rajta. :-) Ehhez például el kell vonatkoztatnunk attól az egyszerű ténytől is, hogy a thunder az magyarul mennydörgés, míg a villám angol megfelelője a lightning. De sebaj. :-D Meg lettél villámcsapva. :-D

És végezetül még egy videó, amely alatt az eredeti zene szól. Rémi Gaillard egy francia humorista(?), akit ismerhet a Comedy Centralról az, akinek van ilyen csatornája. :-) Kész átverés-jellegű hülyeségeket produkál elsősorban, de minden évben elkészít egy focis videót is, amelyben lehetetlen helyzetekből talál be lehetetlen helyekre. A 2008-as kisfilm mögött a Thunderstruck szól - személyes kedvencem ezen felhozatalból kb. 2:40-nél, mikor szemből, rabonával talál be a kukába. Zseniális. Pedig francia. :-D Enjoy!

Gigaposzt lesz, ugyanis megnéztem és a 2009-es videó alatt is ez szól, úgyhogy muszáj azt is megosztanom a nagyérdeművel. Össze lettek vágva a képsorok a Montpellier Hérault SC, Rémi városának csapata ünneplésével, ugyanis ebben az évben jutottak vissza a francia első osztályba (Ligue 1). Mint főszurkolónak, hősünknek szabad bejárása van a csapat öltözőjébe, így velük ünnepelte a zajos sikert. Hogy mit mondanak, azt anno franciául tudó ismerősömnek sem sikerült teljesen kihámoznia - nagyon örülnek, maradjunk ennyiben. :-D Szerencsére a 2010-es klipben már egy mixelt zene szerepel, így azt nem fogom linkelni, a hozzászólást ezen videó után lezárom. :-)

A tegnap esti hangulatot folytatva egy hasonlóan lassú szám következik, amelynek szerelmes vetületével most ne foglalkozzunk, az majd tizenpár nap múlva úgyis elő fog kerülni más okból... Viszont a klipről kell pár szót szólni, mert nagyon durván (direkt?) elrontott photoshopos dolgok vannak benne. Pl. a Mustang néha eszméletlen érdekesen áll ott a víz tetején, meg az a pörgő gyűrű is érdekes hullámokat vet. Egy effekt tetszett nagyon: amikor ripityára törik a szem-üveg (szóviccek mindörökké), de mikor a végén a lyukra közelít a kamera, inkább elfordultam. Az már inkább gusztustalan. No mindegy, a verdát mindenképpen elfogadnám, a csajt pedig smink nélkül is megtekinteném, mielőtt bármit mondanék róla. :-)

Legjobban éjfél és hajnal kettő között szeretem hallgatni a rádiót, olyankor folyamatosan jó zenék szólnak. Múltkor is ilyentájt csíptem el egy régi kedvencet, amely egy kávéreklám zenéje volt hajdanán - hogy melyiké, az rögtön látszódik a videó képéből. :-) Kellemes kis muzsika, igazi altató így késő estére. Szép álmokat mindenkinek! :-)

Új hét, új örömök - ahogyan egyik kedves egyetemi oktatóm köszöntött minket minden hétfő reggel 8 után, amikor elkezdődött az órája. És ha már örömök, halljunk rögtön egy olyan zenét, amelyet ilyen érzésekkel linkelek, mert valami fantasztikus. Rádióban hallottam mostanság, de mint kiderült, egy régebbi muzsikáról van szó. Amelynek a dallama valahogy olyan ismerős... De erről később. Halljuk!

Odáig rendben van, hogy klasszikus zene az alap, meg már hallottam, de mi ez? Segítségül hívtam jól bevált forrásomat, a whosampled.com-ot, ahol persze angolul volt megadva a válasz, de legalább azon el tudtam indulni, hogy Johann Sebastian Bach. Nos, ánglisul így hangzik a cím: Air on the G String From Suite No. 3. Puff neki, zenét sosem tanultam, ebből próbáljam kihámozni. Végül a G-húr és a 3. segítségével megszületett a megoldás, ami az Air a D-dúr szvitből, amely Bach műveinek katalogizált sorában az 1068-as szám alatt található. Gondolom, valamelyik gimis énekórán hallhattam ezt, mert egyébként nagyon nem jellemző rám, hogy komolyzenét juttassak szántszándékkal a hallójárataimba. A lényeg, hogy megtaláltam, fogadjátok szeretettel!

Zárjuk le a magyar hetet egy olyan dallal, ami múlt hétvégén abszolút aktuális lett volna a jó idő okán - ma már annyira nem, de szerencsére volt azért némi napsütés. Klipet valahogy nem találtam hozzá (pedig anno mintha lett volna, nem?), csak ezt a verziót. Ebben viszont gyanítom, hogy helytelen a szöveg, legalábbis a "felderengve múlt egy kép" nekem több mint vicces. :-)



Készült belőle egy 2010-es remix is, jöjjön ez is. Mivel 5 perces verzió, a videót elég 1 perctől indítani, az elején úgysem történik semmi. :-) Szerintem nem valami nagy durranás, a harmonikás Máriót összemixelték a tapsoló műközönséggel, semmi extra. :-P

A magyar sort folytatva küldöm ezt a zenét egy kedves ismerősömnek, aki ma ünnepli a születésnapját, és mint egy múltkori beszélgetésünk során kiderült, nem ismeri ezt a számot!! Ekkor merültek fel bennem komoly kétségek, hogy egy országban élünk-e egyáltalán. :-)) Remélhetőleg mindenki tudja, miről van szó. Ugye? Nekem ez gyakorlatilag himnusz. :-D Bár én kifejezetten a "ha nagy" verzióért rajongom, de látványa esetén az összes tünet természetesen jelentkezik. :-) Viszonzásul az én szülinapomra a szám tárgyából kérnék majd. :-) Legalább "egy párat". :-D

Ha már péntek, akkor emlékezzünk meg a múlt heti buliról, ami pontosan erre a napra esett. :-) Jó volt, no. Utána jutott eszembe, hogy ezzel a dallal méltóképpen lehetne róla emlékezni. A klipet eddig nem ismertem, de szintén zseniális. Ezt a "kinetic typography"-dolgot (magyar neve esetleg?) én nagyon kedvelem (lásd majd a post végén), úgyhogy kellemes meglepetés volt ezzel szembesülni. Jogász kolléga úr hangja megfelelően harmonizál a két agyamentével, úgyhogy nekem nagy kedvencem ez a muzsika. Halljuk is!

És akkor a typo, amit én ezzel a videóval kedveltem meg igazán - elég sokszor végignéztem már, de sokadszorra is kiráz a hideg, amikor a végére ér. Fantasztikus!

Úgy tűnik, sikerül magyar hetet tartanom, mert ahogy eszembe jutott még két dal, azok is hazaiak voltak, így közbülsőnek is ilyet választottam. A tavaly feloszlott Kispáltól van egy kedvenc számom, amelyről már írtam természetesen korábban, de íme az abszolút második helyezett. Szerencsére rádióban is gyakran hallható, az együttes alternatív stílusának még viszonylag populáris, mindenki által fogyasztható manifesztálódása ez. És szintén egy jó videóval van dolgunk, bár hogy a végén a helikopter hogy kerül oda?

A beágyazás kérésre letiltva FU

Ha már magyarok: azért a Vad Fruttik is elég nagy utat járt be az elmúlt években. Mondjuk a stílus nem nagyon változott, némi polgárpukkasztás és mégis mély dolgok, populáris rockzenei köntösbe bújtatva. Ha megnyitjátok a youtube-os linket, akkor a "bővebben" részben le van írva a klip története - érdemes ezt elolvasni. Magyar viszonyokhoz képest szokatlan és nagyon jó, több ilyen meglepő megoldással jó lenne találkozni.

No, egy kis hazait is! Varga Viktort már emlegettem korábban - hogy miattam nem forgatott-e klipet az új számához, azt nem tudom. :-DD A hangjával továbbra sincs problémám, még azon kevesekhez tartozik a tehetségkutatós rémségek között, aki saját stílusában egészen tetszetőset tud alkotni. Kellemes, fülbemászó, dúdolható dallamocska. Úgyhogy ehhez továbbra is sok sikert, az öltözködésben meg remélhetőleg nem lesz olyan buzis a továbbiakban. :-)

A beágyazás kérésre letiltva (FU... :-P)

Még egy divatos zene, aminek viszont óriási klipje van, nagyon jó és számomra ismerős sztorival. :-) Bár én csak reménykedni tudok egyelőre, hogy az élet nekem is törleszt majd a későbbiekben a fiatalkori kudarcok után. Mondjuk azt sosem tudtam megérteni, hogy egyes lányok egy találkozás után miért alakítanak ki valakiről sziklaszilárd álláspontot, amelyet utána nem hajlandóak megváltoztatni. Büszkeség? Lehet. Utálatos dolog. Tudom, rövid az élet meg minden ilyesmi, de ha esélyt sem adunk a másiknak, akkor ne bélyegezzük már meg úgy, hogy alig ismerjük. Persze ez lehet, csak pasilogika, hogy mi szeretünk előbb megismerni egy lányt, hogy szerelembe essünk - fordítva viszont úgy működik, hogy szerelembe kell esniük ahhoz, hogy meg akarjanak ismerni... :-P Az élet örök körforgása ez, mindennapos küzdelem. Hogy van-e igazi győztes? Nem tudom. Én szeretnék majd az lenni egy napon. Addig azért örülnék néhány részsikernek is. :-) Szerencsére már voltak ilyenek a történelem során, de a mostani losing streaket jó lenne végre lesöpörni az asztalról. Jahh és egy fontos különbség: én egyik exemre (nahh mintha olyan rengeteg lenne... :-P) sem tudnám azt mondani, hogy FU. Lehet, ezért él mindenki élénken az emlékezetemben, nem tudok haragudni senkire. :-) És valahogy úgy érzem, nem is akarom elérni ezt az állapotot. Nálam mindenkinek megvan a +1 esélye. Még ha én voltam lehülyézve, akkor is. Mert megbocsátani tudni kell, néha pedig nagyon is érdemes. Sikerült a számtól teljesen elkanyarodni, de azért nézzük meg, először a szókimondó verziót! (Médiatörvény-teszt következik, elsötétülök-e vajon ezen kapitalista, néplázító szenny belinkelése után?)



Most pedig jöjjön a cenzúrázott verzió, ami ugyanolyan jó, de míg az előzőt majd' 38 millióan nézték meg youtube-on, ezt csak alig 3 millióan. Gondolom mindannyian kis hazánkból, a fenti okok miatt. :-DD

Térjünk vissza a mai zenék terepére, folytassuk egy kis Rihannával. A klip elég minimális befektetéssel készült, igazából azon sem lepődnék meg, ha az egész green box lenne. Ezért nem hiszem, hogy kimennének a mezőre. :-) Amit még feltétlenül jegyezzünk: ez a piros haj valami eszméletlen randa. Biztos velem van a probléma, de én nem tudom elviselni az ilyen piros/narancssárga/lila/stb. árnyalatokat egy hölgy hajkoronájában. Számomra rengeteget ront az élvezeti értéken. A vörös az macskaszín. :-) Úgyhogy szőkék, barnák és feketék bátran jelentkezhetnek. :-) Pályázat az én "Only Girl"-pozícióm betöltéséért indul. :-D Zene!

Ha már szóba jött a Prodidzsáj, akkor folytassuk velük, dudorogjunk kicsit dárrenbészre. :-D Elég eklektikus stílust képviselt a csapat eredeti irányvonalában - egy kicsit az említett d'n'b, némi techno, valamennyi rave is megtalálható zenéjükben. Az viszont biztos, hogy senkit nem hagy hidegen. És rögtön mozgásra invitál, legalábbis a kezed-lábad azonnal megmozdul, parancsolni pedig nem nagyon tudsz neki. Pont jól jön ki tehát, hogy szombatra van beidőzítve, meg tudja alapozni a buli hangulatát. :-) Persze aki él ilyen földi örömökkel és eljár bulizni.

Jöjjön akkor egy későbbi, gyorsabb ütemű, talán általam picit még jobban kedvelt számuk! A bjútiful lájfról énekelnek, amely néha tényleg az tud lenni, csak azért rengeteget kell szenvedni... De tény, ha bjútiful, akkor veri az. :-D Kicsit fejfájdítós a videó ezekkel az össze-vissza forgatásokkal és bukfencekkel, de a lányokra így tizenévek elteltével kíváncsi lennék, hogy néznek ki manapság. Mert akkoriban nagyon jól. :-) Vannak vicces jelenetek, pl. a kocsmai bunyó, amit az öregúr nevetve néz végig, valamint a Smack My Bitch Up-ra emlékeztető POV lépcsőn felszaladás az örömlányokhoz. :-) Ami még feltűnt, hogy a foci igazán tömegsport, mennyien szaladgáltak már a pályán? Kb. olyan érzésem volt, mint a Buldózeres Bud Spencer filmben, amikor amerikai focistaként a futás közben legalább negyven embert kellett eltakarítania, vagyis minden pályán lévő ellenfélt nagyjából négyszer. :-D No de ilyenekbe ne kössünk bele, hallgassunk zenét!

Teszek egy érdekes kísérletet és elindultam a youtube-on a related videókon. Közöttük volt ez az Ace of Base-nóta, akiket köztudomásúlag nagyon szeretek (még külön címkéjük is van, ugye figyeled?). A kommenteket olvasgatva csaptam a fejemhez: tényleg, igaza van az egyik beírónak, van ennek egy picit reggaes beütése. Mondjuk én a furulya (?) miatt némi folklóros-népzenés varázslatot is érzek, mindenesetre az összhatás nagyon jó. Ma is simán megállja a helyét véleményem szerint. És már meg is van a következő dal, velük fogunk továbbmenni. :-)