A La Bouche-t egyszer már ismertettem a nyájas olvasóval, de mivel annak már lassan 3 éve, itt az ideje ismét elővenni őket. Ez egy másik kedvenc számom tőlük, amely tempóban kicsit lassabb, de szintén óriási szerintem. Az is hihetetlen, hogy idén lesz 10 éve, hogy az énekesnő elhunyt - nagyon telik az idő.

Ha már divatos zenéknél tartunk, jöjjön a jelen talán legtöbbet játszott magyar zenéje is. Ezt is elég sokat hallom, kellemes kis muzsika. A klip viszont semmi extra, a hölgy jól néz ki, meg a Cadillac is vagány, de ezen kívül nagy történet nem fedezhető fel benne. A Heat-mez aranyos, bár nem hinném, hogy Hamvai igazi szurkoló lenne, csak ráadták. Ha mégis, akkor ezúton is megkövetem. :-) Azért is szeretem amúgy ezt a dalt, mert jelenleg én az örvény állapotában vagyok, de nagyon szeretnék végre kikerülni a fényre...

Manapság ha ötször bekapcsolom a rádiót, háromszor tíz percen belül jön ez a szám, a maradék két alkalommal a következő fél órában. :-) Szóval mondhatjuk, hogy igazán népszerű. Tény, elég jó, de ezt sem érzem egy örökre fennmaradó slágernek. Ha még nem unjátok, akkor hallgassátok meg itt is - ha pedig már a fületeken is ez folyik kifelé, olvasgassatok picit vissza, ha bármiről lemaradtatok volna korábban. :-)

A beágyazás kérésre letiltva. :-P

Ha már hódeszkás alaptételeknél tartunk, akkor ezt muszáj megemlíteni, bár nem kifejezetten szeretem sem az együttest (mondjuk ezen daluk üt), sem a számot. Azért Sandra jobban néz ki szőke hajjal szerintem. :-)

Rutinosan megvártam, míg elolvad ez a kevéske hó is, ami lepottyant itt nálunk, most teszem be ezt a régi, nem igazán ismert, de véleményem szerint nagyon jó számot. Érdekes, hogy a dobos hölgy, úgyhogy nem írhatom azt, "a srácok". Tehát a csapat azon programpontja különösen tetszik, hogy 5 napos hétvége és 2 napos munkahét legyen. Egy ilyen országban én is szívesen eléldegélnék. :-) Mondjuk az én térdeimmel hódeszkázni esélytelen, maradna a szánkózás, de az hardcore-nightmare fokozaton, imádom. Sajnos nálunk már régen megszűnt ez a lehetőség (általános iskolás korunkban mindig a falu szélén található "lődombra" jártunk, amit sajnos a későbbiekben elhordtak), de ha nem kellene érte utazni, én még most is biztosan kijárnék. Legjobb a műanyag zsák, háttal ráfeküdni, seggel előre, lábakat fel, aztán tarolni mindent és mindenkit, aki előtted van. :-)) Óriási esések és becsapódások fémjelezték a fiatalok mókáját a téli délutánokon, sötétedésig nyomtuk mindig az ipart. Legjobb volt elsőként érkezni és elkezdeni kialakítani a pályát. Az első néhány csúszásnál nincs jobb, mikor megakadva valamiben arccal előre a porhóban landolsz. :-) Nagyon hiányzik a dolog. Ha megnyerem a lottóötöst, ez is programpont lesz nálam. Szánkódombot építeni a falubéli gyerekeknek. Télen se a konzolt meg a számítógépet nyomassák, hanem gyerünk kifelé. Bár attól félek, ma már ez nem lenne olyan népszerű, mint a mi időnkben...

Még egy hasonló hangulatú dal, aztán holnaptól vidámság van. Nem akarok mindenkit mély depresszióba taszítani, én meg elfojtom saját magamban, ahogy szoktam. Szóval, az Armageddon filmzenéje. El kell áruljam, hogy a film végén én mindig elsírom magam (és lesz...om, ha valaki szerint ez nem férfias, nekem vannak érzelmeim), úgyhogy a klip láttán és a zene hallatán is mindig közel állok ehhez. Benne van minden olyan érzés, amit az előző posztban nem akartam hosszan kifejteni. Ha rákattintotok a youtube-linkre, ott olvasni is tudjátok a videóval párhuzamosan. Egyebet nem tudok elmondani. Egyik kedvenc zeném. Tőlük a legjobb.

Egy éve és egy napja, hogy... a szám címe. Azóta is sokszor gondolkozom: helyes döntés volt vajon? És az a baj, hogy továbbra sem tudom megmondani. Az biztos, hogy életem legboldogabb két éve volt. Azt éreztem, most mindenre képes vagyok, nincs előttem lehetetlen. Azóta pedig csak keresem magam. Próbálkozom persze, mert muszáj továbblépni és tovább élni. De volt, hogy én nem voltam elég jó. És volt, hogy nekem nem volt elég jó. Tipikus lose-lose situation. Valószínűleg akkor sem lenne jobb, ha újra a régebbi lenne. De hogy a mostani nagyon rossz, az teljesen biztos. Mert nincs semmi és senki. Üresség. Nincs motiváció, nincs cél. A napi feladatok lefoglalják ugyan az embert, de mikor eljön az este és nincs kivel megosztani, mi történt, mi sikerült, mit kellene megcsinálni... Rossz érzés. Igazából még írhatnék itt órákon és oldalakon át, de felesleges lenne. Az a néhány ember, aki ezt elolvassa, vagy ismer és tisztában van ezekkel a problémákkal (de megoldani helyettem nem tudja), vagy teljesen ismeretlen és ebből következően nem is érdekli. Ha ő olvasná? Ha neki is eszébe jutnak ezek a dolgok és leküzdi a büszkeségét, úgyis megtalál. Hogy vissza? Ezt nem tudom. Lose-lose. De amíg egy fikarcnyi esély is van a győzelemre, nem szabad feladni.

Erős vs. Spigiboy készített ebből egy remixet, igazándiból ezzel találkoztam először. Itt a klip semmi extra, de ahogy kezdődik? No azt nem kívánom senkinek. Nekem még szerencsére nem volt ilyen, de nem is szeretnék...

Vízkereszt, vagy amit akartok - én egy kis Madonnát szeretnék hallgatni. :-) Ha a kedvenc számom kérdeznétek tőle, nehezen tudnék választani. Az Evita zenéje is mély érzéseket ébreszt bennem, de ezt is imádom. Semmi köze nincs az azonos című filmhez; egy igazi hazafias dal, amely a klipben a stars'n'stripes minden másodpercben történő mutatásával manifesztálódik. Kicsit szomorkás, de az embernek mégis jobb kedve lesz utána. Küldöm minden fenyőfának, akit ma elért a végzet. Nálunk még áll, kb. februárig meg szokott maradni. :-)

Feldolgozásról van szó, eredetiben Don McLean prezentálta ezt. Erről egy élő felvételt találtam - nem nyűgözött le annyira, mint múltkor Gordon Lightfoot, de bármelyik mai megafrászt leveri minden tekintetben, az tuti. Semmi playback, csak a zene és az énekhang. Ez az igazi.

Ha egy szám "My heart.."-tal kezdődik (mint az előző), akkor nekem bizony nem a Titanic zenéje jut eszembe, hanem ez. :-) Az ATC már emlegetve volt a blogon, most jöjjön tőlük egy újabb nagyszerű szám, amiben csak reménykedni tudok, hogy a poszt élesedésének idején még a hangulatomba is beletrafál. :-) Ha nem, akkor jegyezzük fel, hogy két nappal hamarabb bizakodó voltam. :-P És imádom ezt a számot, fiatalságom egyik meghatározó emléke. Picit talán bugyuta, de... Nem írom le ugyanazt, mint az előzőben is. :-) Hallgassátok!

Update: nem, nem trafált bele. Sőt. Ellenkezőleg. :-(

Ez hihetetlen, pont a legnagyobb slágerükhöz nem találok klipet? Ez volt az első single az első albumukon - a német és osztrák slágerlisták első helyéig jutott, de nálunk is nagy kedvvel forgatták. Én hallgatnám most is - amilyen egyszerű, olyan nagyszerű. Ezt a közhelyet már ellőttem párszor, de nem tudok jobbat mondani. :-) Kedves rádióadók, tessenek sokat pörgetni ezt a korongot! És még cenzúrázni sem kell, mint Ice T-t. :-)

Mekkora zenét hallottam már megint a rádióban délután! De hogy ezt honnan bányászták már elő? Óriási muzsika. Bár a csapatnak nem ez a legismertebb száma (azt a következő bejegyzésben találjátok holnap), azért elég sokszor játszották annak idején, ismerős lehet sokaknak. Szegény csajt az orrkarika brutálisan elrontja, pedig méltó lenne a szám címéhez. :-) Heti egyes lejátszásra azért beállítanám, sosem lehet tudni. Hátha felfedeznék még néhányan.

Hogy lezárjuk a kis közép-amerikai kirándulásunkat, befejezésül halljuk a 3. dalukat, ami még rádióban előfordulhat. Voltak még más slágereik is, de a jelentősökön már túl vagyunk. Illetve, a lista végén találunk egy 2010-es, Flo Ridával közös alkotást is - erre a későbbiekben talán visszatérünk, ha érdemes lesz. Egyelőre még nem is hallottam erről a projektről, valamint nem akarom a magasra épített nimbuszukat egy esetleges gyengébb dallal lerombolni, úgyhogy nem rakom be. :-) Persze ez nem jelenti azt, hogy pár nap múlva ne gondolnám meg magam. :-) Addig is hallgassuk a játszó embereket, akikről sajnos klipet nem találtam, így csak a zenét élvezhetjük. Amúgy a nők miért a férfiak idegeivel szeretnek a legjobban játszani? :-) Aki ezt megfejti, az sok mindenre vendégem...

Update: meghallgattam a Flo Ridás számot... Feldolgozás és valami szörnyűséges. Nem kerül ki. :-) Általános iskolás zeneszakkör-szintű a dolog. Sajnos.

Folytassuk akkor a csapat valószínűleg legnépszerűbb, mindenki által ismert zenéjével! 1993-ban egészen a német slágerlista 1. helyéig jutott, de az Egyesült Királyságban is felkúszott a dobogó harmadik fokára. Nem alaptalanul, teszem hozzá. Korszakos muzsikáról van szó, amelyet még mostanság is szívesen dúdol, aki kedveli. Mert jó. Mert egyedi. És mert időtálló. Lalázzunk együtt!



A tavalyi évben készült ebből egy feldolgozás is - Mehrzad Marashi és Mark Medlock közös előadásában. Ők a Deutschland sucht den Superstar nevű tehetségkutató győztesei - tudjátok, mit gondolok az ilyen szennyekről. :-) Szerencsére azért túlzottan nem rontották el a dalt, de maradjunk inkább az eredetinél, mindenki jobban jár.

Hosszú idő után ismét hallottam a rádióban a jamaicai reggae-csapat ezen számát, úgyhogy rögtön meg is osztanám a nagyérdeművel. Mint bizonyára sokan emlékeznek rá, az azonos című Martin Lawrence-mozinak is ez volt a főcímzenéje, de azt most tudtam meg én is, hogy az USÁ-ban sok éve futó, COPS címet viselő sorozat is ezekkel a taktusokkal indul. Stílszerű, meg kell hagyni. :-) Könnyen át lehet venni a hangulatot, úgyhogy pár perc múlva (azaz holnap :-D) egy másik dalukkal folytatjuk.

Szóljon a győzteseknek egy abszolút ideillő dal, amely kedélyjavítónak sem utolsó, mikor valaki elveszettnek érzi magát. :-) A videóban 0:50 után kezdődik az érdemi rész, de ennek volt a legjobb hangminősége. Na ki a király? :-)

Még egyszer boldog új évet mindenkinek! Azt mondják, úgy fog telni az egész éved, ahogy január elsejét töltöd. Ha ez így van (márpedig az elmúlt évek gyakorlata azt mutatja, tényleg van ebben valami), akkor 2011-ben egy eléggé lusta év köszönt rám, amikor továbbra sem lesz szerencsém a nőkkel. :-) De úgy tűnik, elég sokat fogok majd blogolni, hiszen most is éppen azt csinálom. Ne is szaporítsuk tovább a szót, érkezzenek a muzsikák!

A 2010-es év legjobb...

női előadója: Katy Perry

férfi előadója: Pitbull

koncertje: Scooter @ SZIN

újonca: Taio Cruz

magyar zenéje: Dobrády Ákos feat Emilia - Szerelemre hangolva

dance zenéje és klipje: David Guetta feat Kid Cudi - Memories

dala: Mike Posner - Cooler Than Me

A díjazottaknak ezúton is gratulálok, nyereményük egy kézfogás (a hölgyek esetében többről is lehet szó természetesen :-D), amely nálam átvehető. Ha valaki valamivel nem ért egyet, kommentben jelezheti. Úgyse lesz ilyen, mert senki nem kommentel, bár akkor minek is csinálom én ezt az egészet? No mindegy...

Akkor ezennel én ezzel kívánnék nagyon boldog, sikerekben gazdag, eredményes új évet! Egy óriási válogatás, amely arról szól, hogy minden popsláger tulajdonképpen négy akkordból áll, amelyek ismétlésével slágereket lehet létrehozni. :-) Közülük néhány már szerepelt ezen hasábokon, más pedig később fog. Köszönöm Dudunak és Pistának, hogy felhívták rá a figyelmemet. :-) Az új év első napján pedig jönnek majd a 2010-es év díjazottjai, amit immáron józanon fogok elkövetni, hogy biztos jó legyen. :-)

Ezt a zenét csak a címe kedvéért rakom be így a hónap végén, mert mint oly' sok mindenről, erről is lecsúsztam. :-) Bár ha végigolvassuk a videóban a szöveget (nehéz ügy lesz, nekem majd' kiesett a szemem), akkor azért rájövünk, ez egy hosszabb történet lezárása, nem is annyira love story, mint inkább break up story. Az biztos, hogy nem annyira ismert száma ez a popcsapatnak, de szerintem jobb sorsra lenne érdemes. Fogadjátok szeretettel!

Egy újabb Enrique-dal a többi után, amiből viszont nálam nem lesz top 10-es szám. Már első hallásra is monoton és unalmas, pedig nem lenne rossz. De alapvetően túl hosszú, manapság négy és fél percben már majdnem két szám elfér. A klipet nézve pedig azon gondolkoztam, az otthon maradók (Annácska és Lewiska) vajon milyen féltékenységi jeleneteket rendezhettek? :-) És ha még történt is volna valami...

Múltkor már előkerült Rob Thomas, most érkezzen tőle a 2. kedvenc slágerem (már megint passzol a hangulatomhoz...), amihez egy elég ötletes klip is dukál. Ami viszont nem tetszik, az a szigorú tekintet - ő volt vajon a kőarc a fiúcsapatban, onnan maradt ez? :-) Meg a szöges cipő és egyéb kellékek. A váltások-pörgések jól vannak megcsinálva, csak bele ne szédüljön az ember közben. Ha mégis megtörténik, akkor elég a zenét hallgatni, úgyis az a lényeg. Beágyazni nem lehet, csak hivatkozást adok.

Link