Remélem, mindenkinek kellemesen telt az ünnep, de legalábbis jobban, mint ahogy nekem kezdődött... 24-e, hajnal 3, diszkréten és férfiasan ordítottam a wc-csészébe (aka "színeset ásítottam"), majd egész nap lázas voltam (a csúcs: 38,7°C). Csak azt tudnám, mitől? Úgyhogy a böjti koszt nálam tényleg eléggé fapadosra sikeredett, sóba-vízbe krumpli, háztartási keksz, víz. Legalább megúsztam a halászlevelet, csak nem ilyen áron szerettem volna. :-) A fával annyit sikerült tenni, hogy talpba lett téve, aztán egy lendületből becipelve a házba, a díszítés és minden egyéb csak másnap történt meg. Akkor már kezdett konszolidálódni az állapotom, 26-ára már egész jól voltam, akár az időközben lehullott hótól is meg lehetett különböztetni az arcszínemet. :-) Fentiekből következően idén az éjféli mise is kimaradt (meg se tudom mondani, mikor feküdtem le utoljára este 10-kor, majd aludtam másnap reggel 9-ig), úgyhogy az ez évi pásztorjáték kritikai elemzése egyelőre kimarad. Gyorsan pár zenét összerakok, hogy legyen még mit olvasgatni az óévben. :-) Kezdésként búcsúztassuk a karácsonyi hangulatot ezzel a kis retrozenével, ami a rádióban más előadók hangjával szólt, de hirtelen csak ezt találtam. Jó lesz így is, ugye?

Az angolszász körökben a mai nap az ún. boxing day, vagyis hivatalosan ma reggel lehet a fa alá szaladni és feltépni a dobozokat. Én egy kis zenei ajándékkal kedveskedem azoknak, akik ilyenkor is felnéznek a blogra - a tavalyi év egyik kellemes meglepetése volt ez a muzsika, amely rögtön meghódította mindenki szívét. Bereczki Zoltán, a magyar Ryan Madison :-DD és Szinetár Dóra, akire még keresek hasonmást. :-) Szóval ők egy pár az életben is, és egy pár ebben a zenében is, amit duettnek nevezünk szakszóval. :-) Ebből én már sehogy sem jövök ki, úgyhogy inkább nézzük és hallgassuk. Jobb lesz, mint az én süketelésemet olvasni. :-)

Folytassuk a karácsonyi zenék sorát egy régi nagy klasszikussal (amit én Last 3 Christmases-ként is aposztrofálhatnék, de ebbe ne kezdjünk bele). Remélem, mindenkibe fér még bejgli meg pulyka, a java most következik! :-)

Ehhez csak annyit fűznék hozzá, hogy majd talán jövőre... Idénről nagyon úgy tűnik, lecsúsztam. :-)

 

Minden kedves olvasómnak kellemes karácsonyi ünnepeket kívánok!

 

Tehát a credits az előző videó végén - nem másból származik, mint a "hörcsögdalból". Régen mindig így aposztrofálták ezt a zenét a kívánságműsorban. :-) Annyira idióta, hogy már jó. Szépen van megrajzolva, körbeutazzák a Földet a vélhetően ausztrál származású hörcsögök (legalábbis a zászló ezt valószínűsíti), akiknek dallamára még a kígyó is táncra perdül. (Bocs kígyó, hogy a múltkor szívattalak, hogy nincs lábad. De felejtsük el, jó? Kezet rá! :-DD) Több szót kár erre vesztegetni, zene! Tánc! Taps! A beágyazás kérésre letiltva! Baszki!

Link!

Még egy régi nagy muzsika, amit viszont rádióban sajnálatos módon sosem hallottam, annyira nem populáris szegénykém. Viszont ha azt mondom rá, hogy punk, akkor a punkok röhögnek ki. :-) Szóval ilyen köztes állapot, de mindenképpen óriási - aki még nem ismerné, hallgassa szeretettel. Pár amerikai srác csinált neki klipet, a Chicago Fire-mez azért rögtön szemet szúrt. :-) Jahh és gondolom felmerül a kérdés: honnan ismerem én ezt a dalt? Kérem szépen talán az első Tony Hawk's Pro Skater egyik zenéje volt ez. Egy gördeszkás játék, én sosem jutottam benne messzire, mindig óriásikat estem. :-) De a zenék állatok voltak. Ugye?

Itt a végén a credits újabb kérdést vet fel, úgyhogy pillanatokon belül erre is megadom a választ...

Duplázzunk ma is: ha már a diszkónál tartunk, eszembe jutott a Diszkópatkányok című, remélhetőleg mindenki által ismert alapmű egyik zenéje. És én eddig nem tudtam, hogy ehhez ilyen jó videó is van? :-D Gyanítom, hogy nem az eredeti klipről van szó, de nem tudok rájönni, hogy melyik mesé(k)ből van összeállítva. De zseniális. Mint a Youtube-on olvashatjuk, "Bamboo is the alias of deejay Andrew Livingstone", több nagy slágert szerintem nem is termelt ki ezen a néven. De ez ütősre sikeredett, annyi szent.

Meg sem lepődöm, hogy feldolgozásról van szó, egy igazi, '70-es évekbeli, vérbeli diszkósláger szolgáltatta az alapot. Mégpedig ez: KC & The Sunshine Band - Get Down Tonight. Hallgassuk meg, eléggé egyértelmű a dolog szerencsére. :-) Klip nincs, csak egy forgó lemezjátszó. Mai fiatalok, láttatok ti ilyet egyáltalán? :-)

Jöjjenek akkor még a régi kedvencek - ezzel kapcsolatban el kell árulnom, hogy a telefonomon van egy "top 100" mappa, amelybe az ilyen és ehhez hasonló zenéket pakolom, mostanában szinte csak ezeket hallgattam. Hogy repül az idő: az Alcazar első és legnagyobb slágere immáron 10 éves. De még mindig milyen jó! Mennyit hallgattam én ezt anno, el nem tudom mondani. Bár arra is emlékszem, hogy Gergő barátom nagy kedvence volt ez. De hogy olyan emberrel még nem találkoztam, akinek nem tetszene, az is fix. :-) A klip egy elborult agyszülemény, de pont ettől nagyon jó. Amikor az operatőr mondja a betétszöveget - zseniális. De főleg az a haj-szakáll kombináció. :-) Apropó, sírt már valaki diszkóban? :-P Én nem, de nem is sűrűn járok oda, az is igaz. :-)

Mai napra még egy zene, ami úgy hangulatilag is passzol, annyi módosítással, hogy "nem vagy itt". :-P Tegnap hallottam a rádióban nagyon-nagyon hosszú idő után, rögtön felcsillant a szemem. Jé tényleg, ilyen is volt! Jó lenne, ha többször játszanák. Ahogy a belinkelt videó kommentjei között is írja valaki: "a unique egyike azon kevés magyar együttesnek/énekesnek, ami/aki még ér valamit.igényesnek mondható, mégis populáris, meg fülbemászó." Idézet szó szerint, de maximálisan egyetértek vele. A 2000-es évek azon kevés magyar csapatainak egyike, akiknek dalai évek múltán is megállják a helyüket. Jó a szövege is, elgondolkodtató. Remélem, azért nem én vagyok az egyetlen, aki kedveli őket. :-)

Régebbi zenéket ígértem, következzen eme kis Kylie-szösszenet, amelyet - címéhez méltóan - nem tudok kiverni a fejemből. Mondjuk van más is, akit nem bírok kiverni a fejemből. :-) De ez egy hosszabb történet. Egy nap híján egy éve kezdődött a dolog, amikor az utolsó államvizsgámon megbuktattak. Karácsonyi ajándék, úgy valahogy. Már ez determinálta az egész idei évemet, ami, mondjuk ki, szar volt. Három apró fellángolás volt csak benne (a csak megszerzett diploma, sikeres versenyvizsga, eseménydús július), egyébként katasztrófa. Kezdődött egy rettenetes januárral, amit néhány apátiában (és tanulással) töltött hónap követett. Mikor május végén-június elején úgy tűnt, végre kezdenek rendben lenni a dolgok (a július jó volt, mint azt említettem fentebb), augusztusban megint beütött a krach és onnan csak a sz..ás. Nehezen összejött PhD, késő ösztöndíjak, estébé. Most év végén úgy tűnt, talán megint picit jobb lehet, pont annak a bizonyos napnak az évfordulóján, de egyelőre ez is csúszni látszik. Úgyhogy most abban bízom, viszonylag kevés fájdalommal sikerül túlélni ezt a depressziós-magányos karácsonyt, aztán a jövő év már remélhetőleg jobban fog kezdődni. Úgyhogy munkába meg zenébe temetkezem, igyekszem az év hátralévő mind a 10 napjára valami muzsikát keríteni, 31-én pedig jöhet az idei díjátadó. A jelöltek már izgatottan tolonganak a Youtube-on, nem szeretném őket megváratni. :-) Az aktuális születésnapokat pedig meg sem említem, mert akkor itt ülnék reggelig és panaszkodnék... Inkább nézzük ezt a futurisztikus klipet, amiben Kylie egy az egyben Milla Jovovichnak néz ki, akit nem szeretek, úgyhogy ezt a videót sem kedvelem túlzottan. De a melódia fülbemászó, és nem akarom ismételni az első sorokat. :-)

Nem a mai volt életem legjobb napja... Kezdődött reggel azzal, hogy hóesés, lapátoljunk havat. Ami önmagában nem baj, mert szeretem csinálni - csak nem öltönyben, buszindulás előtt 20 perccel. Kisétáltam az országúti váróba, mondván majd azzal a busszal megyek, ami csak ott áll meg. Ekkor jött velem szembe a falusi busz, laza 20 perc késéssel. Igen, a Volánnak igazából 3 dologgal van csak problémája: a nyár, a tél és az utasok. :-P Szóval simán elérhettem az előző buszt, de azon meg annyian voltak, hogy csak állni tudtam, ráadásul a hátsó három szabad ülőhelyet blokkolta egy középen elhelyezett babakocsi, ami miatt elöl heringparti volt. Első generációs Ikarus Classic C56, ha mond valakinek valamit - az, ahol még nincs a középső ajtóval szembeni holttérben állóhely, hanem ott is ülések. Szegény anyuka örült, hogy némi segítséggel felcűgölte a kocsit a buszra (lépcső közepén egy méter tízes korlát persze, tornamutatvány), nem rajta múlott. Beérünk Szegedre, leszállás előtti öltözés közben csörög természetesen a telefonom, úgyhogy táska, sapka, sál, minden az egyik kézben, a másikban a készülék, rohanok le a buszról őrülten, hogy legalább egy padra le tudjak pakolni és felöltözni... Utána át a Nagyállomásra - ugye ha én helyi járatos buszra szállok, rögtön megjelennek az ellenőrök, de jegyem emiatt természetesen volt. Indulás, a vonaton rohadtul nem volt fűtés a kocsinkban és persze késtünk is 15 percet. Gyors ebéd (ekkor még magamra boríthattam volna az üdítőmet, de ez kimaradt), majd előadásra és díjátadóra sietés. Igen, mert beneveztem egy pályázatra és kaptam vissza a levelet, hogy várnak szeretettel a díjátadón. Hülyegyerek ilyenkor mire gondol? Hohó, valami helyezés lesz. Nem. Kiosztanak két első helyet, majd közlik, hogy a maradékból Lacika még elég jót írt, de neki már nem tudunk adni semmit. Létezik ennél nagyobb genyóság? Akkor mondták volna szimplán, hogy a többieknek köszönjük a részvételt, de ez a beledöfjük és megforgatjuk... A győzteseknek (bár nem ismerem őket) ezúton is gratulálok, biztosan megérdemelték. Majd ha elolvasható lesz a munkájuk, meg is tudok erről bizonyosodni. Hazaút, amikor beérünk Szegedre, tudatosul bennem, hogy hazafelé nincs olyan busz, ami jelenleg kellene. Gyors telefon, haza tud-e valaki vinni? Negatív. Plan B. Haveroknak telefon, izé, felugorhatok egy órára? No jó, ez megoldva. Végre itthon. Ahol vár egy üzenet, csak nem épp azzal a tartalommal, amivel vártam volna. Még ez a legpozitívabb a mai napban, de éppen csak annyira, hogy :-( helyett :-| a szám állása. De bízom abban, hogy ha legalább ez realizálódik, akkor lesz még belőle :-) is.

Ennyi felvezető után jöjjön akkor Az üzenet, azaz a The Message, aminek legalább a dallamát mindenki ismeri szerintem. Valami elképesztően sokan samplingelték (a következő oldalon is folytatódik a lista), ezért lehet ismerős. Itt a szöveg is, ha valaki szeretné olvasni. Én meg alszom, aztán ha lesz erőm, hamarosan régebbi kedvenc zenékkel folytatom majd a sort.

Kedvenc jelenlegi énekesnőm (Lac Awards 2010-esélyes, de ezt csak csendben, majd a maga idejében :-D) viszonylag új száma következik, amelynek klipjében szerencsésen ötvözi a gyermeki ártatlanságot (ahogy kinéz az öltözőszekrény mögül) a buja felnőtt nővel (gyakorlatilag minden más). Szerencsére adottságait minimálisan rejti csak el, így viszonylag sokat csodálhatjuk. És még énekelni is tud, mondhatnánk. :-) Kíváncsi vagyok, meddig emelkedik még a csillaga a popzene egén, fenn tud-e maradni viszonylag hosszabb ideig Perry kisasszony. És mindenképpen szurkolok neki. És a tóban fürdésről már megint a nyár jutott eszembe, pedig alig kezdődött el a tél. :-D

Pár napja már szóba került a Blue, de megint sikerült őket elcsípnem a rádióban, ezzel a számmal. Még úgy hangulatban is kb. passzol jelenlegi állapotomhoz, úgyhogy megosztásra is kerül. :-) Azon mosolyogtam a klipet nézve, hogy a rövidebb hajú, szakáll nélküli srác tiszta Jan Vertonghen. :-D No meg az is eszembe ötlött, hogy szép dolog ez a tél, de azért lehetne hamarosan nyár, vagy legalábbis szívesen elmennék a klipben ábrázolt környezetbe mostanság. :-) A vitorláshajóról elmesélném legutóbbi nagy szívásomat, ugyanis vettem egy 1000 db-os puzzlet, amely egy ilyet ábrázol. Senkinek nem ajánlom. Van 300 sötétkék darab, az a tenger. 300 világoskék, az az ég. 300 fehér, azok a vitorlák. A maradék 100 meg színes, abból összeállt a hajó fél óra alatt, de hogy a többit mikor és hogyan fogom megcsinálni? :-) Segítséget szívesen elfogadok, vagy jutányos áron el is passzolom a dolgot, ha valaki komolyan érdeklődne iránta. :-)

Végre ide, a Dél-Alföldre is elért a hóesés, úgyhogy hangoljunk egy címében ideillő dallal. RHCP még csak egyszer szerepelt ezen sorok között, úgyhogy illendő kicsit bővíteni a felsorolást. A klip alatt természetesen azon gondolkoztam, ez vajon melyik arénában készülhetett? Próbáltam jellegzetességeket keresni, de nem sikerült, úgyhogy puskáznom kellett. A megoldás: Continental Airlines Arena, vagyis a Debils (:-D) korábbi otthona. Jól van megcsinálva, hogy az elején fekete-fehér, majd a közepétől színes képek látszódnak, de legalább valami havat beletehettek volna tényleg. :-) Pl. egy minnesotai fellépést kellett volna rögzíteni, ott nagyobb eséllyel hózik-zik-zik. Vagy valami jó kis csikorgós kanadait. :-D Megint kibújt belőlem a jégkorong-fan. :-) Két menet hólapátolás között hallgassátok szeretettel!

Érkezzen következőnek az előbbi bejegyzés kortársa (olyannyira, hogy szerintem egy kazettán is vannak meg valahol; a régi jó, búcsúban beszerzett, német Bravo Hits xx. kiadásán :-D), amelynek jelenleg is aktualitása van. Ugyanis ennek a rettenetes, katasztrofális, monoton, további pejoratív jelzők igény szerint behelyettesíthetőek "zenének" (?) az előadója, Mr. Oizo, vagyis Quentin Dupieux filmrendezésre adta fejét. A zene meghallgatása és a cikk elolvasása után inkább nem mertem megkockáztatni az előzetes megtekintését. :-) Aki volt ilyen bátor, kommentben leírhatná, egy 10-es értelmiségi skálán az 1-et eléri-e vajon a színvonala. :-) Elrettentésül a mai fiatalságnak következzen a klip is, amiben legalább a főszereplő báb aranyos, de ezzel minden pozitívumot el is mondtam szerintem. Legalább a titkárnőből többet látnánk. :-D

A pár nappal ezelőtti RW után ismét egy Franciaországban, ezúttal Párizsban játszódó klip, egy még régebbi zenével. Ha létezik az a kicsit ellentmondásos kategória, hogy "diszkóklasszikus", feltétlenül ide kell sorolnunk ezt a művet. Szöveg? 9 szó. Ritmus, dallam? Van, talán még fel is ismerhető. Összességében? Mégis jó és emlékezetes; egyből tudod, mit hallasz. A videó meg vicces, bár a szépia-színt igazából nem értem, de biztosan van valami rejtett funkciója is. Ahogy a végén elbánnak az aktatáskával, az mindennek a legalja. :-D

Vissza a modernhez - mekkora zene, mekkora klip! :-)) Tipikusan az a fajta muzsika, ami már annyira rossz, hogy nagyon jó. A videóban is ami össze van hordva, zseniális. A Biz Markie-baba ütött. :-)) Aki járt Mezei Péter kollégám szerzői jogos órájára, talán emlékszik az úriemberrel kapcsolatos jogesetre is. ;-) Hallgassátok, tomboljatok, véleményezzetek! Barbra Streisand. :-D

Mikulás napján picit keverjük a magyar és az angolszász szokásokat, de sajnos muszáj lesz, mert valami alkalomhoz illőt szerettem volna prezentálni. Mikulás ugyebár Santa Claus, csak az USÁ-ban ő a karácsonyi ajándékokat szállítja ki, Szent Miklóst nem ünneplik. Azért az a néhány (2, 3? :-D) olvasó talán elnézi ezt a kis csalafintaságot nekem. Korán reggelre időzítem a posztot, ugye mindenkinek volt valami a kitisztított cipőjében? Én már évek óta nem kaptam virgácsot - most vagy megjavultam, vagy erre sem akar senki költeni. :-D

A 2000-es évek elejét írjuk, a '90-es években oly' divatos fiúbandák már kihalóban, lassan kezdődik az egyéni énekesek kora. De az előző éra sikerein felbuzdulva alakulnak még ilyen együttesek, közülük is az egyik legsikeresebb a Blue. Több sláger is kötődik a nevükhöz, azért ezt választottam, mert hosszú idő után valamelyik nap hallottam a rádióban, és elgondolkoztam: lehetne ezt sűrűbben is. No nem kell itt napi játszási listára gondolni, de azért kéthetente egyszer beleférne, mert annyira azért megteszi. :-) Nem kizárt, hogy a későbbiekben még írok róluk, kezdőlépésnek ez pont jó lesz. A klip előtt még a refrén tételmondatával búcsúznék: "One love is all we need" - pontosabb all I need right now. :-)

Bár kedvenc Robbie Williams-számomat már megosztottam ezeken az oldalakon, most következzen a 2. :-) A volt Take That-énekes 3. szólóalbumáról érkezik ez a zene is, amelynek klipje tipikusan angol (raboljuk ki a franciákat - támogatom :-D), tipikusan RW (focizunk, fejelgetünk) és tipikusan keretes szerkezetű. :-) Könnyen az ember fülébe mászik, majd a fejében ragad. Aki esetleg nem ismerné, garantáltan meg fogja kedvelni!